Századok – 1894

Tárcza; Állandó rovatok - Repertorium b) Külföldi folyóiratok - 661

TÁRCZA. 663 bis 1892 in ihrem Verhältniss zum deutschen Reiche und zu dem westlichen Europa. (Lipcse, Dunker-Humblot. 1874. V. 193. 1. 4 M.) Hogy a szerző különösen a német vámszövetségről szóló fejezetekben a magyar kormány részéről kiküldött biztosok eljárását hamis és valótlan színben mutatja be, azt maga Matlekovics Sándor, a volt államtitkár bizonyította be a N. Freie Presseben. <1894. April.) b) Külföldi folyóiratok. Mittheilungen des k. u. k. Kriegs Archiv (1894. VIII. köt. Kiadja a közös hadügyminisztérium). Ez új füzetben a »Die Enthebung des Fürsten Windischgrätz vom Armeekommando in Ungarn 1849« cz. dolgozat érdekel bennünket, mely határozottan és kereken oda nyilatkozik, hogy a bécsi udvar pótolhatatlan és végzetes hibát követett el, midőn 1849 ápril havában Windischgrätz tábornagyot az általa a leggondosabban előkészített, úgyszólván biztos diadal előestéjén indokolatlanúl állásáról elmozdította. Hogy merően új állítását bebizonyítsa, cikkező mindenekelőtt Windischgrätznek sokszor korholt tétlenségét iparkodik igazolni. Azt mondja, hogy a rendkivüli zord téli időben nem is tehetett semmit a szükséges pótcsapatok megérkezése előtt, annyival kevésbbé, mert immár más mint támadó hadviselésre nem is gondolhatott többé ! Felsorolja azután az ápril havában elrendelt mozgósításokat, melyek kivétel nélkül arra czéloztak, hogy a császári hadak átkeljenek a Dunán és a Garam vonalát védelmezzék ; egyúttal felemlíti, hogy a Kéménd-Köbölkút-Párkány közötti háromszög volt kiszemelve a döntő csata színteréül. A Garam-Duna között czélszerűen elhelyezett nagyszámú hadsereg — így vélekedik czikkíró, — minden valószínűség szerint legyőzi Görgeinek közelgő hadát, ha az udvar Windischgriitzet váratlanúl vissza nem hívja. Ez az intézkedés roppant hibának bizonyult ; megbénította a csász. hadsereg harczi kedvét és koczkára vetette a remélhető sikert. Windischgrätz, ki az ápril 13 —14. közötti éjjel értesült visszahivatásáról, közvetlenül elutazása előtt lelkére kötötte Wohlgemuth tábornoknak, hogy a Garamvonal mögötti állásokból ki ne vonuljon és ugyanily értelemben írt utódának, Weldennek. Weiden ideiglenes helyettese azonban, Jelasics bán, nem hallgatott sem ezen utasításokra, sem az alvezérek kérelmeire és önfejűen Esztergom városához rendelte vissza a Garam mögött felállított három dandárt. Weiden, alig hogy a táborba érkezett, nyomban felismerte a bajt és sürgősen megint a Garam-vonal mögé küldte a dandárokat, de ekkor már későn volt. Mert akkor Görgey seregével három helyen már átkelt volt (april 18.) az áradozó Garamon és Nagy-Sarlónál a IV. osztrák hadtest elszigetelt dandárjait már meggyőzte volt. Ez a diadal 43*