Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Erre válaszol Kropf Lajos 646

•650 TÖRTÉNETI IRODALOM. kénytelen volt visszavonulni és visszatért Krasznoszlawba, hol' »nagy örömére« 300 lovast talált, kiket a szandomiri nemesség küldött Bár segítségére ; és csak deczember 14-én értesül Bár elestéről (34. 1.), pedig hiteles forrásból tudjuk, hogy Apraxin tábornok Bárt már junius hava 20-dikán vette be rohammal*)' tehát alkalmasint még mielőtt Benyovszky lengyel földre ért. A bári konföderáczió egy oly előkelő tagjának, mint amilyennek Benyovszky magát vallja, ily fatális chronologiai baklövése után, Benyovszkynak mint szemtelen imposztornak ajtót kell mutatnunk. Magam is kutattam oly munka után, mely Benyovszkyt névleg fölemlíti összeköttetésben a lengyel eseményekkel és ámbár sok időt és fáradságot pazaroltam »hősünkre,« kevés köszönet volt munkámban. Bulhière kiadója 2) fölemlíti őt, de forrása, fájdalom, maga Benyovszky. Említik mások is, mint pl. Kaczkovski,8

) de csupán oly czélból, hogy gúny tárgyává tegyék prózában írt dramaíikus-romantikus hős-költeményét. Szolovjev, Oroszország történetírója,4

) szentel ugyan neki néhány lapot, de csak egy-két szóval említi meg lengyel földöni szereplését, még pedig csupán annak megmagyarázására, hogy miért jutott Kamcsatkába; s elbeszélésének zöme az ottani zendülésre vonatkozik. A gyönyörű Afanáziával könnyen végezhetünk, mert Berg, Bjumin kiadója, úgy értesült, hogy Nilov neje és leánya nem kisérték férjét illetőleg apját Kamcsatkába, hanem Jiszigában maradtak. Benyovszky meséje szerint a szép kisasszony megszökött vele hajóján Kamcsatkából, Makaóban meghalt, hol Benyovszky őt eltemettette. Föltűnő az, a mit már Jókai is észrevett, hogy Afanázia, kit Benyovszky könyvének a kamcsatkai éleményeket leiró részében folyvást emleget, egyszerreeltűnik a regényből. Az egész expediczió folyamán, melyet a gróf állítólag a Bering szoros felé, Amerikába, »Liquor« szigetére, »Uzilpatkár«-ba és tudja az ég hova nem tett, egyetlen ') Bár elestét különféle írók különféleképen május, junius, sőt pl. Schlosser pláne julius végére teszik. De Krecsetnikov orosz vezér-őrnagy naplója után, mely a moszkvai történelmi és régészeti társulat által kiadott Cstenija III. kötetében jelent meg, nem lehet kétség arról, hogy a várat Apraxin tábornok junius 9-én ó-styl szerint, tehát junius 20-án, foglalta el. Benyovszky is említi Krecsetnikovot az 1769-diki januáriusi eseményeknél; de fájdalom, a napló 1768-diki szeptember 16-dikánál megszakad. sl C. C. de Rulbière Revolutions de la Pologne 4 dik kiadás.. Táris, 1862. 3) Wiadomosci o Konfederacyi Barskiej. Posn. 1843. 72. 1. Sz. M. Szolovjev, Isztoria Rosszii, Moszkva, 1879. XXIX. köt.. 181—185. 11.