Századok – 1894

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: A Hóra-lázadás magyarországi része - I. közl. 609

A II ÓRA-LÁZ ADÁS MAGYARORSZÁGI RÉSZE. 619 A vármegye pedig »meggondolván mily vakmerő s minden merész dologra mily könnyen hajlandó az oláh nép úgy, hogy ennek következtében már nyilvános lázadásuktól lehetett tartani,« — örvendetesnek mondotta, hogy — ha csak ily áron is — helyreállíthatta a közbékét, nyugalmat és bátorságot. Elhatározta különben, hogy a nevezett rablók s más gyanúsak szemmeltartására a buttyini járásba 24 pandúrt küld ki s hogy a katonaságot is vigyázatra szólítja. Az ő feladatuk, hogy a fegyvereket, puskaport, golyókat, kardokat stb. az egész környéken összeszedjék s hasonló féktelenségeknek elejét vegyék. Általában véve most már sürgősen s áldozatra készen gondoskodott a vármegye a rend fentartásáról, ha kissé talán megkésett is vele. Magához II. Józsefhez újabb fölterjesztést intéztek a rendek, hogy az események elmondásával jobban megmagyarázhassák, miért kértek kegyelmet a rablóknak ; egyúttal tudósították intézkedéseikről. Mivel szerintök a Buttyinba rendelt pandúrok már csak azért sem felelhetnek meg föladatuknak, mert nem tudván oláhúl, a nép előtt gyanúsak, különben is csak 24-en vannak s a mellett a helységekben elszórva tanyáznak, — rendes katonaságot kértek a Salis őrnagy izgatásai következtében az igazság és alattvalói hűség iitjáról letért lakosok korlátozására. Hasonlót kértek a Maros jobbpartján Erdélyig nyúló tótváradi járásra nézve, hol egyes rablások és erőszakoskodások szintén azt mutatták, hogy Salis, Hóra és Kloska bujtogatásai ezt a terűletet sem kímélték meg. Jellemző, hogy ebbe a járásba semmikép sem akartak küldeni De-Vins-ezredbeli bakákat, mivel azok jobbadán maguk is oláhok s így könnyen összejátszhatnának amazokkal. Sokkal czélszerűbbnek tartanák, ha ezeket az alföldre vinnék s ott osztanák szét a helységekben.1) Az események sok tekintetben igazolták Aradvármegye karainak és rendeinek aggodalmait. A nép, különösen az oláh, melynek 1782. óta magában a vármegyében is sok panasza volt az úrbér s általában a földesurak ellen2), fogékonynak mutatkozott az Erdély felől jövő izgatásokkal szemben s elégületlensége annál veszedelmesebb volt, mert ez a nép a lázongás fészkének szomszédságában lakott. A főispán ugyan Eorray kiszabadítása körül szerzett J) B. De Vins József táborszernagy épen 1784. kapta ezt a mostan József főherczegről nevezett (37. számú) gyalogezredet, melynek hadkiegészítő' kerülete Nagyvárad. s) A helytartótanácsnak 5080. sz. a. 1784. febr. 11. Aradvármegyéhez intézett rendelete.