Századok – 1894

Értekezések - GR. WILCZEK EDE. II. Endre király keresztes hadjárata - I. közl. 592

602 GK. WILCZEK EDE. szorosabban anyagi érdekeik által Magyarországhoz tűzessenek, úgy hogy saját jólétük szempontjából önként a magyar politika igényeinek megfelelni hajlandók legyenek. Kálmántól fogva a magyar királyok következetesen azon elvhez ragaszkodtak, hogy a számos kis dalmát köztársaság rokonszenvét és hűségét biztosítsák maguknak, belszervezeti önállóságuk tiszteletbentartása és municipális féltékenykedésök kímélése által ; Endre tehát csak hagyományos és sikerdús politikát követett, midőn a dalmát aspirátióknak pártolása által új nyomatékot adott ; jól tudta, hogy ezek csak a gyűlölt zsarnok Yelencze ellen fordulhatnak. Annál is inkább, minthogy Yelencze ép ez imént Jadra elfoglalása és letiprása által világosan megmutatta, hogy mit várhatnak tőle a többiek. Jadra, a mint láttuk, 1202-ben a velenczeiek birtokába került ; igaz, hogy a megalázott város a keresztes had továbbvonulása után azonnal lerázta a velenczei jármot és magyar segítségért folyamodott ; ez utóbbit azonban, sajnos, az Imre és Endre közötti háborús trónviszály miatt el nem nyerhette, és azért 1204-ben újonan meghódolt Velenczének, mely hatalmasan készült új támadásra; és most, midőn Endre végleg trónra jutott, már késő volt az elmulasztottakat jóvá tenni. Jadra elvesztése pedig nagy csapás volt Magyarország tengerparti állására nézve ; erőszakos visszafoglalására egyelőre nem lehetett gondolni, miután Yelencze hatalma a keleten nyert roppant előnyök következtében legyőzhetetlennek látszott, és így Endrének nem maradt egyéb feladata, mint a szenvedett veszteséget más módon pótolni és jóvátenni ; ahhoz pedig idő és türelem kellett, hosszú, fáradalmas és czéltudatos munka, melynek eredménye a priori kétségesnek látszott volna, ha Endre a pápa türelmetlenkedésének engedve azonnal a Szentföldre indul. Kézzelfogható, hogy úgy a pápa valamint a király álláspontja a maga nemében jogosult volt ; csakhogy lényegében elütött egymástól, mert míg a pápa csakis a Szentföld végleges visszafoglalását a kereszténység számára és az egyházi schisma megszüntetését tartotta szem előtt, a királynak első sorban saját országának biztonságára és a Velencze elleni sakkhuzásra kellett gondolnia. Mindenek előtt Endre arra törekedett, hogy a Jadra •elvesztése által támadt ür egy új és erős támpont által legyen betöltve. Ezen pontot Almissában vélte feltalálni, mely régi, a Cettina torkolatánál és Brazza szigetével szemközt fekvő városka már az ókor óta hírhedt kalózai által ismeretes, és a Canale di Brazza szűk volta miatt könnyen védhető volt. Egy 1207-ből való királyi privilégium ugyan Almissának külön jogokat és