Századok – 1894

Értekezések - GR. WILCZEK EDE. II. Endre király keresztes hadjárata - I. közl. 592

GR. WILCZEK EDE. II. ENDRE KIRÁLY KERESZTES HADJÁRATA. 601 a keresztesek által latin uralom lett alapítva, és hogy majdnem egész Görögország nyugateurópai vitézek hatalmába esett. Ennek következtében elesett az ok, mely eddig a keresztes hadak szárazföldi útját megakadályozta, t. i. a byzanczi kormány és nép rosszakarata és passiv ellentálása; az első jelenleg már nem létezett, a második reszketett hódítói vaskeze alatt, és ez utóbbiak csak szivesen láthatták, lia aránylag elenyésző csekély számuk új követők által megerősíttetik. A franczia, burgundi és lombard lovagok, kik Görögország felett uralkodtak, a magyar királyt és seregét csak nyílt karokkal fogadhatták volna, lia ez útjára Bouilloni Gottfried nyomán indúl ; a francziák általában rokonszenveztek a magyarokkal, a Jadra elleni támadást, melyre a velenczeiek által kényszerítettek, fenhangon helytelenítették, sőt egyik legkiválóbb vitézök, a hires Montfort Simon, ez okból el is pártolt a keresztesektől, és kardját felajánlotta a magyar királynak. Mindamellett Endre nem választotta a közelebb, kényelmesebb, kevésbbé költséges és a magyarok természetének jobban megfelelő szárazföldi, hanem a tengeri utat. Önként felmerül tehát a kérdés: vájjon miért? Szerény felfogásom szerint a felelet nem lehet más, mint az: Endrének vállal kozásánál ugyanazon kiindulási pontra kellett helyezkednie, a melyre szerencsés vetélytársa Velencze helyezkedett volt. nehogy az ellenkező irányban távozván hazulról, amannak a tengerparttal való rendelkezést teljesen átengedje ; vagy szóval, kénytelen volt tengerhatalmi erőfeszítést hasonló tengerhatalmi erőfeszítéssel viszonozni, hogy a békétlen szomszédot féken tartsa, és ujabb túlkapásait megakadályozza. Ha Velencze nem restellette kereszteshadjárat ürügye alatt Magyarország ellen törni, akkor a magyar királynak is joga volt ugyanazon módon nem annyira a távol és a magyarnak nem vétő musulmánt, mint a sokkal veszedelmesebb szomszédot sújtani. És ehhez nem is kellett közvetlen támadás; elég volt a hűbéres Dalmátia önálló erejének fejlesztése által Velencze hatalmának legszívósabb gyökerét elvágni. Endre, ki már Imre királysága alatt Horvát- és Dalmátország kormányzója volt és az ottani viszonyokkal jól megismerkedett, mindjárt trónralépte után különös gondot fordított a tengerniellék fejlesztésére, Hogy a magyarból egyhamar hajóst, tengerészt nem lehet faragni, ez már rég elismert tény volt, nemkíilömben az is, hogy a tengerpart bírása és erős hajóhad fentartása Magyarország nagyhatalmi állása szemponjából nélkülözlietlen. Ezen két ellentét csak úgy volt egyhangba hozható, hogy a dalmát partvárosok mindinkább és mind-