Századok – 1894

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Diplomatikai vitatkozások 581

'534 MÁTYÁS FLÓRIÁN. Még apróbb részleteket találunk ezen első felfegyverzés szertartásáról Kasztiliai sz. Ferdinánd király életrajzában. »Tertia die ante festum S. Andreae (1219. nov. 27.) in regali monasterio prope Burgis celebrata missa a venerabili Mauritio Burgensi episcopo, et armis militaribus benedictis, ipse rex suscepto gladio ab altari, manu propria se accinxit cingulo militari.« (Roderik toledói érsek. Bollandnál A. SS. Maj. VII. 316). A későbbi századokban, különösen a francziáknál, a felavatás egy kipróbált vitéz férfiú által szokott történni, így VII. Károly királyt Reimsban 1429-ben az alençoni herczeg avatta lovaggá. Ily alakban képzelé Kézai is a többi krónikásokkal együtt a lovaggá avatást. »Post hunc venit Hunt et Paznan, qui detenti per ducem Geicham, tandem sanctum regem Stephanum in flumine Goron teutonico more gladio militari accinxerunt.« (Font. II. 94 »in fluvio G.« Kép. kr. 130.) Mintha bizony a folyóban kellett volna e szertartásnak megesnie, mint a keresztségnél volt hajdan szokásban. Itt a flumen, fluvius vagy amnis nevet becsúsztatott szónak tartjuk, melyet el kell távolítanunk, ha értelmet akarunk venni az ily szerkezetben értelmetlen mondatból; és ekkor lesz: »ad — vagy in Goron primitus accinctus est gladio- — magyarúl: »előbb Esztergomban lovaggá avattatott.« Ez Sz. István szülővárosa vala, és habár Gron vagy Gran széltében használtatott Strigonium helyett, a krónikás gyűjtemény egyik munkásának nem volt ezen elnevezésről, és a kardfelövezés szertartásáról kellő tudomása. 0 ott a Dunába szakadó folyóra gondolt, melytől a vár nevét is nyerte ; jó dolgot hitt tehát végezni, midőn az amnis vagy fluvius szót közbe szúrta. Hogy Gron, Gran és Strigonium egyenértékű nevezetekűl tartattak a németek által, bizonyítja a többi között a kőnigsbergi krónikás Giesebrechtnél, midőn Sz. Henrik császár elhunytáról van szó 1024-ben. »Henricus aegrotare coepit in Strigonio (e helyett: in castro Grona Németországban) et deductus in Babenberg obiit,«1) Chronicon Regiom ontanum. Geschichte der deutschen Kaiserzeît. II. 668.