Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

TÖRTÉNETI irodalom. 547 liogy Rukavina összes intézkedéseire ráczáfoljou; mire nézre teljesen Tliugut szellemében járt el, ki egyebek közt utasításul adta neki : »legyen rajta, hogy eloszlassa a dalmaták inopportunus óhajait a Magyarországgal való egyesülést illetőleg.« Időközben a spalatói és makarskai petitiók a magyar kanczellária utján Ferencz király elé kerültek. Thugut augusztus 19-én tette meg rájuk észrevételeit, melyekben e nyilatkozatoknak spontán jellegét is kétségbe vonta, s alkalmat vett magának bevádolni Casimir ezredest, amiért a záraiak bécsi küldöttségét Zengben megállította s ott a magyar király hűségére eskette. A császár-király ennek következtében Casimirt felelősségre is vonatta; a petitiókat pedig »ad acta« tétette azzal a megokolással, hogy »a bekebelezés kérdése még idő előtti«, s hogy az ügy elintézését teljesen a külügyminiszterre bízza. Ezalatt Thurn Zárában dicséretes hivatalos buzgósággal látott a rábizott feladat megoldásához. Két hét alatt máiannyira volt, hogy (szeptember 1-én) örvendezve jelenthette, miszerint »mindinkább oszladozni kezd a köd, mely a dalmaták elméjét elhomályosította, a Magyarországgal való egyesülés eszméjét táplálván bennük.« (Erber I. 94 1.) — Szeptember 4-én meg így ír Thugutnak : »Mind több okom van Excellentiádat biztosítani, hogy a magyar szellem napról-napra csökken. A különböző kerületek küldöttségei készeknek nyilatkoztak elfogadni bármely kormányformát, melyet ő felsége alkalmasnak ítél a közjólét szempontjából ; továbbá bizalmasan közölték velem, hogy a hűségesküt csakugyan abban a formában tették le, mint a hogy szerencsém volt Excellentiádnak jelenteni. Katonaságunk vagy tudatlanságból, vagy valami naiv hazafias szellemnek vagy pedig egy nemzeti irányú titkos rendeletnek engedve, az itteni lakosságnak oly felfogást sugalmazott, melynek — mint hinni szeretném — vagy nem ismerte vagy előre nem látta fontos következményeit.« Thurn azonban mindemellett nem volt képes a mozgalomnak egy csapással véget venni. Még egyre érkeztek Bécsbe a spalatói és makarskai petitiókkal hason irányú feliratok, melyeket azonban Thugut visszatartott. Még november végén is Veglia sziget lakossága beadta erre vonatkozó kérelmét Pászthory Sándor fiumei kormányzónak, ki azt a magyar helytartó tanácsnak küldte be. A tanács e petitiót Bécsbe továbbítva, kisérő jelentésében férfias hangon figyelmezteté a császárt, hogy magyar királylyá való koronáztatása alkalmával ünnepélyesen megesküdött arra, miszerint Dalmácziát visszahódítja s a magyar koronához kapcsolja. E fölterjesztés, melyet