Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

TÖRTÉNETI IRODALOM. 554 tartomány jó és magyar királyi érzelmű (gut und königlich hungarisch gesinnt), s hogy további biztosítására nincs hátra egyéb, mint a belföld országos alkotmányát ide is kiterjeszteni.« Továbbá kifejti, hogy — mint már előbbi jelentéseiben is kiemelte — úgy a rendeket, mint az egész lakosságot az uralkodónak mint magyar királynál- hűségére eskette. A lakosság hajlamának megnyerése czéljából sok helyen a templomban a szószékről kellett a népet felvilágosítania arról, hogy Ferencz császár egyúttal magyar-, horvát- és dalmát király ; sőt neki magának esküvel kellett erősítenie, hogy ő mint a magyar király küldöttje jön. Csak így volt lehetséges a népet a hűségesküre rábírni. A lakosság kifejezett óhajához képest, még azt is meg kellett Ígérnie, hogy legközelebb megkapják a magyar politikai szervezetet s mindazokat a jogokat, melyeket őseik a magyar korona alatt élveztek. Kilencz nappal e jelentés kelte után (julius 10-én) Cippico spalatói érsek s a spalatói káptalan és városi kormány közös petitiót szerkesztettek, melyben a Magyarországhoz való csatolást sürgették. Ez iratot Erdődy gróf horvát bánnak terjesztették be, ki azt a magyar kanczelláriához tette át, Hasonló petitiót adott be Makarska lakossága is. Ily előzmények után jogosan azt lehetett hinni, hogy Dalmáczia a történeti jog alapján és lakosságának oly hatalmasan nyilatkozó közóhajához képest, újra Magyarországhoz fog csatoltatni. Ennek azonban útját állotta az akkor mindenható Thugut miniszter ultra-centralista politikája. E kérdésben is, mint már annyiszor, ismét élesen nyilvánult a kiegyenlíthetetlen ellentét Magyarországnak az 1790/91-iki országgyűlés által újból biztosított rendi alkotmánya s a bécsi absolutistikus és bureaukratikus központosító rendszer között. Thuguttól nem lehetett várni, hogy engedményeket tegyen az alkotmányos elvnek. Az új tartományt meg kellett menteni az osztrák bureaukratia számára. Thurn Rajmund grófban a miniszter megtalálta az ehhez alkalmas eszközt. A gróf, ki Thugutnak elvtársa és benső barátja volt, julius végén kapta meg formális kinevezését. Miután Grörzben, ahol addig tartózkodott, megkapta utasításait, Triesztbe ment, s innen augusztus 8-án hajózott Zárába, hova a viharos idő miatt csak augusztus 14-én érkezett meg. Rukavina tábornok ekkor már nem volt Zárában. Miután egy hónapnál tovább várt a polgári kormányzó megérkeztére, augusztus 10-én útra kelt a Bocche di Cattaro (az akkor úgynevezett velenczei Albánia) meghódoltatására. így Thurnnak Zárában teljesen szabad keze maradt. Működését azon kezdte,