Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Thaly Kálmán: Bercsényi házassága; írta Kőszeghy Pál. Ism. dr. Váczy János 350

történeti irodalom. 353 s így folytatja: »Sok bomlott patakon költöznek majd úszva, — De még az nagy Duna nincs jegétűl nyúzva« stb. De ilyenek aránylag igen kevésszer fordulnak elő. íme rövid néhány szóval e most közlött XVII. századbeli történeti tárgyú elbeszélés irodalomtörténeti helye és értéke. Természetesen sokkal nagyobb ennél a mű korrajzi becse, a melyet Thaly az előszóban teljesen méltányol s értekezésének e részéhez nincs mit hozzátennünk, sem abból elvennünk. Sok érdekes apróság van az énekben mind Bercsényiről, mind jegyeséről. Ez utóbbiról megjegyzi maga a versíró, hogy nagyon szerette a költeményeket olvasgatni, sőt maga is próbált rímes sorokat írni. De a mit még nem mellőzhetünk, s a mit Thaly is fontosnak tart külön kiemelni : e most közlött, hat részre osztott elbeszélés csak az utolsó része a Bercsényiről szóló nagy elbeszélésnek, a »Bercsényi-trilogiá«-nak. A két első rész eddig ismeretlen s nagyon valószínű, hogy az is marad. Méltán tartja Thaly kivált az első rész elvesztét a legnagyobb kárnak, mert, mint Kőszeghy az előszóban írja, ebben Bercsényinek »ifjúságában tett vitézi magaviseléséről«, vagyis Thaly szerint »a törökök elleni harczairól, Budavára és Szeged megvívásánál tanúsított hősiségéről, többi csatái- és táborozásairól, továbbá első nejével, gr. Drugetli Krisztinával való egybekeléséről« szólt; a második könyvben pedig Bercsényi első házasságában töltött életét s első felesége halálát énekelte meg. A fáradhatatlan búvár természetesen minden oly levéltárt felkutatott, a hol véleménye szerint a két első könyvnek nyomára vélt juthatni, de eddig eredmény nélkül. »Nem is igen lehet remény reá, — írja Thaly hogy a mihez Kőszeghy már 1695-ben sem bírt hozzá jutni, azt most, kétszáz év múlva fedezhesse föl valaki!« .... Hogy a két első könyv elkallódhatott: annak maga Bercsényi az oka jó részben. »Mert ha ő, jegyzi meg a kiadó, nem olyan túlszerény s a róla írt —- és bizonyára neki. illetőleg hitvesének ajánlott — könyveket az azon korbeli főurak általános szokása szerint, kinyomatja: akkor irodalomtörténetünk a nagyterjedelmű Bercsényi-trilógiával gazdagabb volna ma.« De szerencse, hogy legalább e részt Thaly búvárszorgalma és tudósi lelkesedése megmentette: irodalmunk története egy költővel s egy művel így is gazdagabb lett. Az Actio curiosa kézirata úgy, a mint Thaly nyomára jutott, »majdnem föltétlen bizonyossággal« b. Palocsay Györgytől való, a kurucz tábornoktól, a ki nemcsak olvasgatott s másolgatott, de maga is mondott énekeket. Mikép jutott e műnek eredetijéhez: nem tudni. A kiadó szerint nagyon valószínű,