Századok – 1894
Könyvismertetések és bírálatok - Zichy Antal: Gróf Széchenyi István hirlapi czikkei. I. II. kötet. Ism. dr. Váczy János - 242
246 töiitknkti irodalom. bogy sokan beleavatkoznak a közdolgokba, hanem az, hogy nagyon kevesen gondolnak azokkal. Hat esztendő telik el innentől fogva s ez idő alatt, Széchenyi megírta a Hitelt és a Világot. Reformátori eszméinek legnagyobb része a magyar közéletbe vegyült. S midőn 1834-ben újra tollat vett kezébe, hogy hírlapban szólaljon föl és a. Duna hajózhatásának szükségét s lehetőségét, a dunai hidak kérdését tisztázza: az »I. Ferencz« gőzhajón tett útját írja le. megvallván, hogy a Duna hajózhatásáról, a minek eszközlésében annyit fáradt s még ezentúl is fog fáradni, néhány egyenes szót kimondani bizonyosan neki is van annyi joga„ mint bárki másnak. Szokása szerint körülményesen ír : eszmék adása és ébresztése mellett nem hallgathatja el a míveletlenség káros kinövéseit sem. Megrója, a hajó személyzetének rossz szagú pipafüstjét s azt a bárdolatlanságát, hogy a pipa mocskával eldíszteleníti a hajó termeinek padlatát, bútorait. Mindezt azért hozzuk fel, hogy rámutassunk Széchenyi izgatásainak egy fölötte nevezetes ágára. Midőn kimondja tapasztalatai után. hogy e téren is, mint a fejlődés egész terén mindent élűiről kell kezdenünk: egyszersmind gyakorlatilag is nevelni kívánja a népet, a melynek külső rossz szokásai a belső míveletlenséggel vannak kapcsolatban. Minden szavával, gondolatával, czikkével és könyvével a javítás, az előrehaladás mellett küzd -pedig a gyakorlati, mondhatni, kézzelfogható hasznosság szempontjából. Mindenütt az előítéleteknek, az eszmék anarchiájának egész seregével kell szembeszállania s keserűen jegyzi meg, mily kevesen értenek az anyagi gyarapodás különféle eszközeinek vizsgálatához s kezeléséhez. »Bizony nem ártana — írja Széchenyi — ha honosinknak legalább egy része valahára már valami mást is tanulgatna, mint diákot ; mert ezzel, bármi szép is a maga helyén és idejében, bizony sem vizeinket elrendelni, sem hazánkat az élő nemzetek sorába emelni soha nem fogjuk, a mi tán egy kis tekintetet mégis çrdemlene.« Széchenyinek mint reformernek türelmetlen erélye nem annyira a haladás gyorsaságában, hanem inkább a magyar mivelődés egyoldalúságának, merevségének megtörésében, az anyagi és szellemi állapotok javításának sokoldalúságában nyilvánul. A dunai hajózás megalkotása mellett a földuu'velés különféle ágainak meghonosítása érdekében is a külföldet állítja a nemzet elé követendő például. Elmondja saját kísérleteit a selyemhernyó tenyésztéséről, hogy példával vonzza maga után a birtokos osztályt. Szokása szerint ezt az ügyet is terjedelmesen, de éles megfigyelő tehetséggel tárgyalja. Nemcsak a külföld e nemű gazdasági ágát ismeri, hanem a
