Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Zichy Antal: Gróf Széchenyi István hirlapi czikkei. I. II. kötet. Ism. dr. Váczy János - 242

247 történeti ikodafiom. hazánkban tett próba-kísérleteket is; nemcsak tervvel áll elő, hanem eredményekkel is. A jövőbe vetett saspillantásai nemcsak a politikai téren, de az anyagi fejlesztés egész mezején is mindenütt szigorú alapon nyugszanak, a melyet nagy világismerete. széleskörű, megfigyelései s az újjáalkotás eszméje raktak le lelkében. Épen ezért fölötte megnehezítette ellenségeinek állását, a kik az ő sikeres tevékenységének rugóit épen nem vették számításba. Könnyű lett volna Széchenyinek ezeket agyonhallgatni : de épen azért folyamodott hírlaphoz, azért igyekezett eszmesurlódást előidézni, hogy az ellenvélemények ne maradjanak megtorlatlanul. Egyik legállandóbb ellenségével, Orosz Józseffel egészen a személyeskedésig menő polémiát folytat, a melyben a kedélyes humor sokszor vastag komikumba csap. Már a czikk czíme is elárulja Széchenyit, a ki »Némely orosz tárgyakról« adott elmefuttatásában mind Orosz Józsefet, mind pedig ennek megbízottját. gr. Pálfy Ferdinándot nevetség tárgyává teszi. »Nézzen a gróf csak ezen tükörbe ! — szólítja fel ez utóbbit Széchenyi, — s ha színes bőre nem tette őt maga előtt még egészen ismeretlenné, bizonyosan ráismer saját személyére s lionunk minden bajainak gyökér okára. Oh nem létez ez kormányunkban, mert az atyai s szelíd : s nem létez honunk ifjú reményeiben, mert ezeknek egyedüli hibája az élettavaszi •forróbb vér s anyaföldünk minden mértéken túli bálványozása ; s hát hol fekszik? Azon fölig-meddig rothadt támaszaiban a hazának, kiknek se szívük, se lelkük, de még csak képük se magyar.« Jól mondja Zichy Antal, hogy Széchenyi e czikkben a sanda mészárost adta, a ki nem oda üt. a hova néz. Nem lehet hallgatással mellőznünk két kisebb czikket, a melyek közül az első »A Marseillaise«, a másik »Német színházi botrány« czímmel jelent meg. Mind a kettő nagyon jellemző Széchenyi politikai magatartására nézve épen azon időben. mikor Széchenyi a nyomában kelt reform-eszmék haladását inkább lassítani, mint siettetni akarja. Mind a két czikk mintegy előfutárja a csakhamar kifejlett heves polémiának Széchenyi és Kossuth, illetőleg az ellenzék közt. Amabban Széchenyi aggodalmai, bár még titkolni akarja azokat, először tűnnek föl távoli körvonalakban; emebben féltő gondja meghatóan nyilatkozik, hogy az új magyar ültetvények élete biztosítva legyen. Néhány ifjú a színházban a Marseillaiset kívánta eljátszatni Vesztei- bandájával, miről Széchenyi ismerőseitől értesült. Rögtön megírta czikkét, a melyben tiltakozik ama föltevés :llen. mintha a fővárosi ifjúságban forradalmi hajlamok volnának, s mintha okos eljárás volna néhány pajkos itjű önfeledt