Századok – 1894

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szabó Károly emlékezete 195

,202 SZÁDECZKY LAJOS. kiadásában életviszonyainak változása és másnemű kötelezettségei meggátolták. Szabó Károlyra nézve tudományos pályáján forduló pontot képez a Teleki József mellett töltött 5 esztendő. A klasszikusoktól a magyar történelem múzsája hódítja őt el, s ott válik magyar történetíróvá. Teleki Józsefet vallja ebben mesterének, a kinek — úgymond — »bizalmát bírni valódi büszkeségemnek tartottam, kinek példájából, szíves közlékenységéből az oldala mellett örömmel átélt 5 év alatt oly igen sokat tanultam s kinek mint mesteremnek emléke iránt a tanítványi hála adójával tartozni soha meg nem szűnöm.«1) Maga mondja egy akkor hivatalos használatra 1855-ben készült rövid életíratában, hogy a »nagy történetíró gróf Teleki József mellett töltött 5 évi időszak alatt az ös magyar történélem tanulmányozásával foglalkozva, többrendbeli nagyobb -szerű dolgozatom mellett számos történetirati czikket közöltem több folyóiratban, de legkivált az Új Magyar Muzeum tudományos lap 1850—55. évi folyamában«.3

) Az » Új Magyar Muzeum« volt akkor a komoly tudományos irodalomnak hazánkban éveken át egyetlen orgánuma, a mely a »nemzet szellemi erejének felébresztésére és ápolására az akkori nehéz viszonyok között is jótékonyan hatott«. Azokban a gyászos emlékű napokban alapították, midőn a. Magy. Tud. Akadémia és a Kisfaludi Társaság ajtaji zárva voltak, midőn a nemzeti irányú társulatok működése akadályozva volt. Toldy saját szállásán gyűjtött össze hetenként egyszer egy lelkes írói kört, a mely tervezett, dolgozott, felolvasásokat tartott, s melynek ülésein az akkor 25 éves Szabó Károly is részt vett. E kör kebeléből keletkezett az »Új Magyar Muzeum«, a melyben Szabó Károly első történeti dolgozatai megjelentek. E dolgozatok avatták őt magyar történetíróvá, melyek által nemsokára elsőrangú helyett vívott ki magának a magyar irodalomban. II. Ez évszázad folyamán immár a 3—4-ik nemzedék szántogatja tollával a magyar történelem irodalmi mezejét. Századunk elején történetíróink egyrésze még latinul írt, mint Pray és Katona, mások németül, mint Engél, Fessier és Majláth. — De a nemzeti irány csakhamar utat tört magá-J) A Hunyadiak kora 6-ik kötete előszavából. >) Rövid életrajza hátrahagyott iratai között bizonyára 185E-ből jnert éppen az idézett ponttal végződik.