Századok – 1894
Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szabó Károly emlékezete 195
SZABÓ KAROLY EMLÉKEZETE. 20anak nemcsak a felfogásban és szellemben (a mely többnyire idegen nyelvű történeti munkáinkban is nyilvánul), hanem a nyelvben ; is. — Kulcsár »Magyarország históriája« (1803), »Buday Esaiás« »Magyarország históriája«, » Virág Benedek »Magyar századok« (1808) cz. munkái útmutatói az új iránynak, a melyek a nemzeti érzés felkeltésére, ápolására irányították fó'törekvéstiket. Ez a szellemi áramlat a szépirodalomban és a politikában is mindinkább uralkodóvá vált. A magyar költészet maga is a múlt idők nagyszerű emlékei visszavarázsolásával foglalkozott legszívesebben. A magyar történetírás nemzeti iránya leglelkesebb képviselőjét Horvát Istvánban találta fel az 1820-as és 30-as években. 0 a magyarok őstörténelmét tette főleg tanulmányai tárgyává, mint a melyre őt a nemzet nagy tettei ösztönözték, »jRajzolatai a magyar nemzet legrégibb történetéből« (1825) s némely egyéb munkáit, ha a tudományos kritika tűzpróbáját nem is állották ki, hazája és nemzete iránt rajongó szeretetet sugározva ki és oltván be a nemzet szívébe, nagyhatással voltak a nemzeti eszmék diadalra juttatásában nemcsak az irodalmi, de még a politikai téren is. Az ő históriaírásának s tán még inkább az egyetemen való lelkes tanításának, elvitázhatatlan hatása volt a magyar alkotmány újjáalakítására. Az ifjú Szabó Károly is ennek az újra éledt nemzeti szellemnek nevelő és lelkesítő hatása alatt fejlődött, a melynek a költészetben Kisfaludy Károly és Vörösmarthy, a történelemben Horvát István, a politikában Széchenyi, Kossuth és-Deák voltak legfőbb képviselői, 0 is a nemzeti szellem ápolásának lett egyik leglelkesebb apostola, bajnoka a szabadságharczot követő szomorú korszakban, a midőn a régi magyar dicsőség őskorát kezdette munkáival nemzete szeme elé vissza, varázsolni; azt a kort, a melyről csak nemrég költők képzeletben annyit álmodoztak és oly lelkesen daloltak, a melyhez méltó független és önálló Magyarország alkotására a politikusok csak nemrég oly lázas sietséggel törekedtek. S ha van. a történelemnek tanító, lelkesítő és vigasztaló ereje : kétszeresen meg van az a nemzetek életének gyászos napjaiban, midőn a jelen keserveit, talán kétségbeesését a multak örömébe., dicsőségébe vetett visszapillantás, annak visszatéréséhez kötött remény és hit képes csak enyhíteni. A kik ilyenkor a nemzetet vigasztalni, csüggedéstől megóvni, a mult dicsősége feltüntetésével a boldogabb jövő reményét éleszteni képesek, azokat méltán köríti a népszerűség nimbusza és nemzetének hála koszorúja. Szabó Károly ezt a hivatást érezte, erre törekedett,.
