Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Bunyitay Vincze: A gyulafehérvári székesegyház és egy magyar humanista. Ism. Crescens. 448

450 TÖRTÉNETI IRODALOM. magyar pálosoké volt. Ebben a templomban, Fraknói értesítései alapján, megtekintette azt a sírkövet, a mely egy erdélyi főesperes emlékét hirdeti. A sírkő, melyet azóta Csergheő Géza és Nagy Gyula is ismertettek, — kiegészítve — a következő köriratot viseli : Joannes. Lazo. Archidiaconus. Transylvanensis. Pannonius. Penitentiarius Apostolicus. Dum. Annum, ageret LXXV. Obiit. XVII. Augusti M'D XXIII. Bunyitay ezt szorgos utánjárás és lélekismeretes buvárlás után így fejtette meg : Lászai János, erdélyi főesperes, apostoli gyóntató, született Pannoniában, meghalt Rómában 75-ik évében, 1523. augusztus 17-én a nagy pestis alkalmával. Mi vezette Bunyitay-t nyomra? A sírkövön látható czímer.Ez tollas s egymást keresztező bárom nyilat tartó jobb kezet ábrázol. Ezt a czimert látni a gyulafehérvári székesegyház előcsarnokában is, és pedig két helyen. Az egyik helyen oly felírással, a melyből következtethető, hogy a csarnok építője s így a czimerek elrendezője rokonságban volt Sánkfalvi Antal nyitrai püspökkel. Sánkfalvi 1489-ben Mátyás királytól kapott nemesi levelet. E szerint Antal és összes rokonai, Hős Tamás érdemeire való tekintetből, jogot nyertek czimerükben három nyilat viselni. A felsorolt atyafiak közt olvasható : Lászai János neve is. Ezen tények combinatiójából világos, hogy Lászai .1 ános erdélyi főesperes ugyanegy személy a római sírkő által jelölt Joannes Lazo-yal s a gyulafehérvári székesegyház építőjével Joannes Lazoynus-sal. Megerősíti ezt a m. t. Akadémia levéltárában lévő apostoli közjegyzői kiadvány is, a mely arról tanúskodik, hogy Joannes Lazo a gyulafehérvári székesegyházban kegyeletes alapítványt tett. Bunyitay további érdekes kutatásai révén kideríti, hogy János főesperes a tornamegyei Lászó községtől vette nevét s valószínűleg annak szülötte is volt. Lászai János iskoláit végezve pappá lett s Geréb László püspöktől a gyulafehérvári káptalanban kanonoki s főesperes rangot és javadalmat nyert, még pedig elég korán, már 1489, — tehát 44 éves kora előtt. Lászainak a humanisták barátjának s munkatársának legszebb alkotása épen az az előcsarnok, a mely most emlékének felújításához vezetett. Rómába az apostol fejedelmek városa iránt érzett szeretete vezette s mint hitének apostola végezte életét. Láthatjuk ezen rövid vázlatból, hogy Bunyitay ismét dicséretes munkát végzett s hogy a bevezetéskép elmondott szavak való érdemein inkább alul maradtak, mintsem hogy azokat túlszárnyalnák. A jól teljesített munka tudata, legyen a szerző fáradságos utánjárásának jutalma. CRESCENS.