Századok – 1893
Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 4. 862
A TÖRTÉNETI JELENETEK KORHŰ RECON'STRUÁLÁSÁRÖL. 865 A kis Károly-Martelt (Endre és Johanna fiát) szintén gályán hozták Manfredoniából, azonképpen a fogoly királyi herczegeket (1348) sat, Szlavónia népe és a dalmát városok hódolatokat mutatják be Lajos királynak Bili ácsnál, 1345. jidiusban. A tót és horvát urak, magok közt is mindig viszálkodván, többen küzűlök nem viseltettek kellő hűséggel a magyar király iránt. A nevesebb, azon vidékbeli urak valának : a Subiéok, vagyis Brebiri grófok : Pál, Gergely, a Pál bán fiai és Mladen a György fia ; a Vegliai grófok : Frangepán Doym és Bertalan ; néhai Cirjék fiai: Kurjákovic Bodiszló, Pál és Gergely korbáviai grófok ; az Orsini-Blagajiak : Babonic György, Dénes és Pál ; Nelipic a kníni gróf és mások. Velencze volt főleg, mely izgatta őket a magyar uralom ellen a végből, hogy zavart keltvén, annál biztosabban juthasson a többi dalmát városokhoz, miután Zára, Sebenigo, Trav, Spalató és Nona amúgy is már urasága alatt állottak. Károly király többször indított hadat a déli szláv vidékekre, hogy ott a rendet helyreállítsa; élete vége felé, 1340-ben is megindult már, de betegsége gátolta terve kivitelében. A délvidék pacifikálása fiára, Lajosra maradt, ki 1344-ben az elaggott Mick bán helyett az új bánt, Lendvai Miklóst küldötte Horvátországba, de a bánnak 4000 lovasból állott serege nem mutatkozott elégségesnek. Knínt, a jól megerősített fellegvárat bevenni nem birta. Az ostrom volt még is annyi hatással Nelipic özvegyére, hogy követséget küldött Lajos királyhoz, ki kegyesen fogadta a megtérőt, de bőséges kárpótlás mellett vára átadását követelte. Erre is ráállott az özvegy ; midőn azonban Miklós bán elvonult a vár alól, a korbáviai grófok bujtására megváltoztatta szándékát. Lajos király kijátszva látván magát, a következő, 1345. évben személyesen indult meg, hogy horvát alattvalóit az engedelmességre visszaterelje. Szlavóniába junius második felében érkezett húszezer lovas vitézzel, kiknek számát ama vidéki főurak, névszerint Ivotrománic István horvát bán is, tetemesen szaporíták. Bihácson állapodott meg, és fölhítta a lakosokat a hódolatra. Az összes tótság, nagyok, középsorsúak és alrendüek, azonképpen a dalmát városok, velők a Velencze uralma alatt állók is átjöttek Bihácsra, hódolatokat jelentvén és váraik kulcsait átadván. Még a kníni grófné és fia is megjelent és átadta várát, melyért cserében Cetinje vidékén kapott uradalmat.1 ) 0 Lásd bővebben Xagy Lajosom 68. és küv. lapjain.
