Századok – 1893

Értekezések - LEHOCZKY TIVADAR: Koriatovich Tódor herczeg és 1409-ki pöre 107

KORIATOVICH TÓDOR HERCZEG ÉS 14 09-KI PÖRE. Ill és Tiba fia Miklós comes közt más részről eszközölt birtokrendezés iránt kelt okmánya szerint, még Y. István király Miklósnak hű szolgálataiért és vére vesztéseért adományozott. A bíróság ekkor a szóváltások folytán ismét határjárást rendelvén Jakab apostol tizenötödére Bereg és Feketepatakára, s akkor Bulvini István Tódor berezeg és Bényei István Salánki György részéről megjelenvén, az ügy közbevetett kifogások folytán újólag a közelebbi nyolezadra halasztatott, felperes hat márka lefizetésére köteleztetvén. A határjárásra 1414-ben a leleszi convent küldötte Thuri Mihály mester királyi táblai jegyzővel megjelenvén s Tódor részére Ferencz, Salánki részére pedig András nevű áldozárokat bizonyságképen kirendelvén, a határt végre megszemlélték és bejárták. Egyszersmind a viszályos térből egy ekényi szántóföld és öt ekényi erdőből álló részt állapítottak meg olyanul, melynek birtoklata kérdéses s mely a hozandó itélet tárgyáúl szolgáljon. E rész az, melyet a Bednek vize határolt, mely viznek nevét Salánki Hidegérnek, egy másik kiágazó medrét pedig felperes Palócz-pataknak lenni állítá, mely ellenmondás kiderítése tehát szintén a további vizsgálat tárgyáúl tüzetett ki, mit azonban a felhívott szomszédos birtokos és nemes tanuk Salánki részére igazoltak. Ennek folytán a tovább eszközölt törvénykezési eljárás után elvégre az ügy végbefejezése tekintetéből Salánki Györgynek Ítéltetett meg a döntö eskü, mint kinek nagyobb számú tanúi világosabban kideríték igazait s mert ő a peres tárgy tényleges birtokában is találtatott. Az eskü letételére Salánk helysége szent Mihály ünnepének 25-öd napja tűzetett ki akép, hogy összehivatván a szomszédosok és érdekeltek, azok, valamint Thuri Mihály, úgy Herrmann Péter királyi táblai jegyző s a convent kiküldötte jelenlétében a vitás helyen Salánki maga vagy meghatalmazottja mezítelen lábakkal s hajadon feje felett földet tartva, fenhagon, értelmesen esküdjék meg arra, hogy a viszályos hat ekényit tevő föld valóban az ő salánki birtokához tartozik. Ha pedig erre az esküt le nem tenné, akkor a határ Tódor berezeg kimutatása szerint igazíttassák ki s csatoltassék Bereghez. Az is meg rendeltetett Zsigmond király által (Visegrád 1414.), hogy a sok szavat tartalmazó eskü-minta lassan, szórói-szóra értelmesen mondassák el. Ez érdekes ügyiratban, mely az akkori pörlekedési rendszerre és modorra elegendő világot vet s különösen az 1414-iki királyi leiratban, Tódor herczeg már néhainak mondatik. E nem csekély fontosságú birtokpör e szerint öt év alatt bonyolíttatván le, a mai pörrend szerint az bizonyára több időbe és költségbe kerülne, főleg, mivel a pör tárgya két vármegye határai közt feküdt. LEHOOZKY TIVADAR. SZÁZADOK. 1893. II. FÜZKT. 8