Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - II. bef. közl. 114

UGOCSAVÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. Tartózkodva a már előadottak ismétlésétől, a tanuk vallomásait következőkben összegezhetjük. Az ámító »inas legényt« Órás Andrásnak hívták és Nagy-Bányáról származott. Nyolez esztendős korában a templomból, a szegények perselyéből két marék pénzt ellopott s elásta a földbe, de a bírák megfogták őt, és atyja úgy elverte »hogy az testéből sárvíz jött ki«. Iskolába sohasem járt, de Sáros-Remetén laktában »egy este .... hét angyaltól elragadtatott lélekben, az testét az bátyja negyed magával fogta és úgy vitték ki az bátyja házában, akkor éjszaka úgy feküvén mint egy holt. Másnap reggel napfölkeltekor eszméllett fel és őtet akkor éjszaka tanították meg az angyalok.« 1) Mindezt saját szájából hallották a tanuk, mikor holttá tette magát és az »angyal szólt ki beiöle«. De más alkalommal úgy adta elő a dolgot, hogy őt két kis gyermek ragadta el lélekben s azóta megkülönböztetett a többi emberektől, mert tiszta és "szent, ki a bűnt senkiben el nem nézheti. Egy ideig Kolozsváron szolgált és megtakarított pénzéből egy tinót vett magának, a mi nagy bajba keverte, mert lopott jószág vala. Megösmerték nála, elfogták, tömlöczre vetették és a törvény akasztófára ítélte. Jó lelkű emberek megszánták s kezességen kivették, keresztanyja pedig a kívánt 40 frtot lefizetvén érette, megszabadította a haláltól, most azonban neki tartozik és a míg le nem teszi a 40 frtot, nem mehet haza lakni. Ezt is az angyal beszélte, számítván a gyülekezet könyörületességére, de az ilyen alkalommal összegyűlt adományokat a dabolczi Szabó János vette magához ; a próféta földi dolgokkal nem foglalkozott. Az értelmesebb tanuk mindnyájan bizonyították, hogy bár tanítása nem egyezett a többi prédikátorok tanításával és szentírásbeli helyeket sohasem citált, mindazonáltal vallásellenes ') Óváry János vallomása.