Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Vasilich; Giuseppe: A quarneroi szigetek elszakadása Magyarországtól. Ism. Feszt Aladár 893

TÖRTÉNETI IRODALOM. 901 nyílt zászlóbontása s a lakosság átpártolása következtében anynyira válságossá lett, hogy Magyar Balázs sietett az elfoglalt Castelruuschióba visszatérni, honnan alkudozásokat kezdett a szabad elvonulás tárgyában. Ezt némi huzavona után meg is kapta azon föltétel mellett, hogy Castelmuschiót a velenczeieknek átadja. Ez megtörténvén, a magyar sereg velenczei gályákon visszatért a szárazföldre. Frangepán János azonban csakhamar meggyőződött arról, hogy csöbörből-vödörbe jutott. A magyarok távozása után ugyanis be akarta hajtani a kivetett adót ; de a nép zúgolódni kezdett, mire a népszerűségre törekvő velenczei proveditor pártját fogta a zaklatott lakosságnak, s hogy ennek rokonszenvét egyszer s mindenkorra biztosítsa az új uralom számára, a kegyetlenül felsült pártütőt rövidesen gályára vitette, hogy Velenczébe szállítsa, mire a nép örömében megzúdította az összes harangokat. Erre Vinciguerra, az ideiglenes kormányzó, betiltott a gróf számára való minden adószedést, elmozdította hivatalaikból a gyűlölt gróf kedveltjeit s felhasználván a kedvező hangulatot a Erangepán czímereket eltávolíttatta, a velenczei szárnyas oroszlánt tévén helyükbe. Tehát a magyar uralommal együtt megszűnt a Frangepán-uralom is. A köztársaság ezután az elvesztett birtokért azzal akarta kárpótolni Jánost, hogy számára ezer arany évi járadékot s leánya részére 40,000 aranyat biztosított, kikötvén azonban, hogy Telenczét elhagynia nem szabad. A gróf (ki már útközben s később is üzenetek által arra igyekezett venni Mátyás királyt, hogy neki megkegyelmezzen s Yeglia elfoglalásaért Velenczének hadat üzenjen) — nem állott az alkura, hanem Ausztriába szökött Zsigmond főherczeghez. Innen Magyarországba ment, még mindig abban reménykedvén, hogy a szigetet még valami úton-módon visszaszerezheti. A nagy Mátyás, ki annyi ellenségét megalázta, a furfangos Velenczével nem tudott boldogulni. Miklós váczi éneklő kanonok, ki e tárgyban Velenczébe küldetett, siker nélkül járt. A köztársaság a maga részéről Laudo Alvisét küldte Budára, s általa megmagyaráztatta Vegliához való ősi jogát, melynek alapján a szigetet nem el-, hanem csak visszavette. A király némi panaszok és recriminatiók után belenyugodott Veglia elvesztésébe, melynek — úgy látszik — nem tulajdonított akkora fontosságot, hogy érte háborút kezdjen, — éppen mikor minden igyekezetét a török, majd később a német császár ellen kellett fordítania. A sziget birtokához nem fűződött többé országos érdek : mindössze utolsó emlékét veszítettük el benne Magyarország egykori hatalmának az Adria felett.