Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Nuntiaturberichte aus Deutschland III. IV. B. Legation Aleanders. Áldásy Antal 902

902 TÖRTÉNETI IRODALOM. A dépossédait Frangepán János most már Frigyes császárhoz fordult, hogy kegyelmet eszközöljön ki számára a tanácsnál, mit ez meg is tett. E közbenjárás eredménye az lett, hogy a gróf megkapta Yeglián levő ingóságait, megtartotta évi járadékát s még arra is engedelmet kapott, hogy külföldön lakhassék. Veglia utolsó ura 1485. vagy 1486-ban halt meg. A többi Frangepán 1488-ban még egy utolsó támadást kisérelt meg Veglia ellen, de eredmény nélkül; Mátyás halálával pedig századokra megtört a magyarság expansiv ereje. F. A. Suntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abtheilung III. u. IV. Bd. Legatioa Aleauder's 1538—1539. Im Auftrage des k. preuss. histor. Instituts in Rom. Bearbeitet von Walter Friedens bürg. Gotha, Perthes 1S93. Előttünk fekvő két kötet a római porosz történeti intézet által megindított nuntiusi jelentések gyűjteményének két újabb kötete, mely feldolgozás és kiadás tekintetében méltó folytatása a csak nem rég megjelent köteteknek. A Girolamo Aleandro legatiójára vonatkozó iratokat tartalmazza az újabb két kötet az 1538/39-ki évekből, ezen iratokhoz kiegészítés gyanánt Fabio Mignanelli és Giovanni Morone nuntiusok iratai járulnak. Jelen két kötet anyagát a vatikáni, nápolyi, florenczi parmai levéltárak, nemkülönben a vatikáni és más könyvtárak szolgáltatták. Azonkívül egy csomó kiegészítő okmány, irat, mely legnagyobbrészt a berlini és bécsi levéltárakból van véve. A közölt iratok között természetesen első helyen Girolamo Aleandro legátus, valamint a két nuntius jelentései állanak. Ehhez csatlakoznak a legátus és a nuntiusok naplószerű feljegyzései, melyek Magyarországra nézve, a bennök foglalt culturtörténeti és a belviszonyokra vonatkozó adatok folytán, kiváló érdekkel birnak. Mindezekhez még több különböző tartalmú függelék járul, melyek részint Aleandro életére vonatkozó, részint kiegészítő adatokat tartalmaznak. Girolamo Aleandro — vagy mint általánosan nevezték Aleander — friauli származású volt. 1480-ban született Motta di Livenza-ban. 1519-ben lépett a curia szolgálatába és már 1520-ban találkozunk vele mint nuntiussal, midőn X. Leó pápa V. Károly császárhoz küldte őt, hogy a császárt Luther ellen fellépésre bírja. Másod ízben 1531-ben küldetett mint nuntius a császárhoz, kinek kíséretében az 1532-ki regensburgi birodalmi gyűlésen is jelen volt. Majd visszahivatván a velenczei nuntiusi állásra neveztetett ki, hol 1535-ig maradt. 1538-ban bíbornokká neveztetett ki s a vicenzai zsinatra küldetett mint legátus.