Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

UGOCSAVÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. Megparancsolja továbbá a bíráknak és más tisztviselőknek, hogy minden idegentől útlevelet követeljenek, mert gyakran megtörténik, bogy a kóborlók és rebellisek ő felsége végbeli vitézeinek adják ki magokat, s így csalogatják a föld népét. »Egyébiránt, ha valamely helyben az olyan országpusztító és szegénységet fogyasztó s ő felsége híveit zaklató latrokra fel nem támadnak, és sem az faluban, sem az városokban liirt nem adnak, vármegyéről-vármegyére, processusról-processusra nem üldözik, az harangot mindenütt. . . félre nem verik, fegyvert nem fognak, nyugodt elmével bizonyosok lehetnek, hogy sok bíró, hadnagy és tizedes kegyelem nélkül nyársban szárad meg.* Ez bizony elég vérszomjas ukáz s a gyengébb szivüek meg is rémültek tőle, mindazonáltal sem ennek, sem pedig b. La Borde Lajos szatmári parancsnok 1675. november 13-án kiadott hasonló tartalmú, de valamivel szelídebb hangú mandatumának sem lett meg a kivánt foganatja. A vármegyék felolvastatták, közhírré tétették s aztán a jegyzőkönyvbe is beíratván, napirendre tértek felette, mert a csontukból és vérükből való bujdosó magyarokat sehogy sem tudták azonosítani a közönséges utonállókkal, bár néha-napján ezek is irgalmatlanúl megsarczolták Leopold híveit. Ennekutánna is segítették, istápolták őket s titokban minden igaz magyar együtt érzett velük, ha az ország romlását, a kényuralom zsarnokságát fájó szívvel nézte és mikor az ifjú gróf Thököly Imre, a későbbi hírhedt »kurucz király« kibontván a szabadság zászlaját, fegyverbe szólította ismét a nemzetet, Ugocsavármegyében is kitört a lappangó tűz s a hazaszeretet soha ki nem alvó szikrája újra lángot vetett. Megemlíthetjük még, hogy a legelső tisztépítő szék, melynek a levéltárban nyoma van, 1671. deczember 22-én tartatott Nagy-Szőllősön. Ez alkalommal a régi alispánok : Ilosvay István és Hártyáin János újólag megválasztattak. Jegyző munkácsi Czeifer István lett, ki felesége ítáthonyi Erzsébet jussán birt a megyében. Szolgabíráknak Ercsy Gáspár, Bicskey István, Kovách János, Dabolczy István választattak, mert még a XYII-ik században négy járása volt a vármegyének, u. m. a nyalábi, szőllősi, halmi és péterfalvi vagy nemesi processus. A hites assessorok között a Fancsikay, Lázár, Udvarhelyi Papp, Gacsályi, Csathó, Pásztay, Ráthonyi, Almássy, Csepei Zolthán, Uray, Putamoth. Sárközy, Újhelyi stb. családok tagjaival találkozunk. A 13 felső-magyarországi vármegyének az 1672. év folyamán Kassán tartott gyűlésén Ugocsa követe Újhelyi Pál vala. A végzések szerint a megye 21 lovast tartozott kiállítani, melyből magukra a Perényiekre 9, a Bánffy, Dolhay, Yay és Újhelyi családra egy-egy katona esett, a többi a birtokos nemesek között 3*