Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

36 TIK. TvOMÁKOMY ANTIK ÁS. oszlott meg. Jellemző az általános elszegényedésre nézve, hogy egyetlen lovast néha csak 5 6 falu nemessége közösen tudott kiállítani. Most áttérhetünk a század utolsó tizedének egy érdekes eseményére, mely a kis vármegye nyugalmát és belső békességét rövid időre mód nélkül felzaklatta. Az 1690-ik év nyarán » egy ifja prófétát.« támasztott az Ur Isten IJgocsavármegyében, a ki Jézus Krisztus elöljáró hopmesterének nevezvén magát, mindenütt praedikált, szidalmazta, kigúnyolá a papokat s hirdetó, hogy őt az angyal lcüldé a bűnös emberiség megtérítésére. Az- értelmesebb s kizárólag protestáns magyar falvakban, főkép ott, hol túlnyomó számban nemesek laktak, kevés hitelre talált, rle Bábony, Akli. Kökényesd, Dabolcz és Halmi, bár többnyire magyar, de kevésbbé fölvilágosodott s ruthén falvakkal szomszédos jobbágy népessége tárt karokkal fogadta ; szentül hitt minden szavában s egy prófétát megillető tisztelettel környezé. Ezt az 5 helységet választotta tehát az angyal sugallatából megyéjének, hirdetvén, hogy »valamely faluban őtet veszik, az Isten áldása lészen azon az helyen, még az jég sem veri el annak az határát«. Halmi városát. A*agy-Dabolczot pedig, hol legbuzgóbb hívei laktak, Kis-Sionnak nevezé, s bár keresztűl-kasúl járta a vármegyét, de legörömestebb mégis ezek között tartózkodott és legtöbb sikerrel nekik praedikált. A dabolcziak papi ruhát, palástot készíttettek, sőt halmi és akli emberek hajlékot is emeltek számára, néhányan állandóan mellette voltak, követvén őt mindenfelé, mint az apostolok a mestert. Néha a szabad ég alatt, de rendszerint csűrökben praedikált, s szent helyeknek, Isten sátrainak nyilvánítván azokat, megátkozta, a ki bennük káromkodni mert. A bevett vallásfelekezeteket nem sértette, nem gyalázta, ellenkezőleg azt liirdeté : »három az vallás, az hit. egy, nz által kell üdvezülni«, s a műveltségnek alacsony fokán állván, dogmaticus kérdésekkel nem foglalkozott, új tanokat és hitelveket nem proclamált, de úgy látszik a papokat mód nélkül gyűlölte, s megtámadván hitehagyott, parázna, gonosz életüket, száraz gályáknak, rossz ebeknek, bölcs bolondoknak, vadkecskéknek gúnyolta őket. Néha holttá tette magát és hívei nagy keserves sóhajtások között kinyújtóztatták s betakarták őt a csűrben, várván, hogy az angyal beléköltözzön. Ilyen alkalommal, mert a tanítványok előre hirdették, hogy mi fog történni, 4 -5 falu népe is összecsődült, még az uri renden lévőket is elhozta a kíváncsiság, hogy lássák és hallják a híres ámítót. Egy darabig nyöszörgött, csuk-