Századok – 1893

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A magyar kegyúri jog kezdetei Magyarországon 850

KEZDETEI MAGYARORSZÁGON. 857 Amint a székesegyházak mellett állandó papi testületek, káptalanok és monostorok alakultak meg, ezekre szállott át a választói jog, a mit előbb az egész papság gyakorolt. A világi híveket pedig a főpapi székek betöltésében való közreműködésből — mint az idézett zsinati végzések bizonyítják — nem az egyház, hanem a fejedelmek zárták ki. Ezek ugyanis hatalmi czéljaik érdekében arra törekedtek, hogy a döntő befolyást magokhoz ragadják. Az egyház ebben megnyugodott, mivel időközben a főpapok, nagykiterjedésű területeket és jelentékeny politikai jogokat nyervén el, az állami élet elsőrendű tényezői lettek, és a fejedelmekhez hűbéri viszonyba léptek. így történt, hogy a fejedelmek idő folytán a káptalani választást a rá gyakorolt nyomással puszta formasággá alakították, vagy mellőzésével a főpapokat magok nevezték ki, ő rájok hagyván, hogy az egyházi megerősítést és a felszentelést kieszközöljék. És éppen a magyarországi kath. egyház megalapításának korában, III. Ottó császár a német birodalom székesegyházaiban a káptalani választásokat úgy szólván általánosan megszűntette, és a megüresedett főpapi székeket önhatalmúlag töltötte be. Utódai követték példáját.1) Vájjon ezen helyzetnek volt-e befolyása szent István királyra? — adatok hiányában nem dönthetjük el. Egykorú okiratok, a melyekből megtudhatnék, hogy a követségi jogai alapján tőle kinevezett első főpapok halála után mikép töltettek be a megüresedett székek, nem maradtak ránk. Mindazáltal valószínű, hogy a kánonok intézkedéseit lépclerus, lionorati et universus populus Coloniensis . . . votis concordibus . . . traximus ad intronizanduvn .... Arnoldum .... prepositum.« — Es mint látni fogjuk, a XII. százndban, a dalmátiai érseki és püspöki székek betöltésében részök volt a világi híveknek. 0 A püspöki székek betöltéséről szóló legújabb monographia szerzője Vering, a történeti emlékek adatainak idézése után, irja : »Was die Besetzung des Bisthiimer betrifft, blieb es unier Otto II. im Wesentlichen so wie es unter Otto I. gewesen war : es fanden regelmässig Bischofswahlen statt, aber von Seiten des Kaisers wurde meistens entweder schon im Vorans der Candidat den man wählen solle bezeichnet, . . . Otto III. stellte die Bi-clijfswahlen allmäsig fast ganz ab.t I. m. VIII. 389, 397, 401, 441. 56*