Századok – 1893
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A magyar kegyúri jog kezdetei Magyarországon 850
858 A MACiVAIt KIRÁLYI KEGYÚRI JOG tette életbe: a káptalani választást, a királyi jóváhagyással, a pápa (illetőleg nevében az érsek) megerősítésével. Százhatvanhét esztendővel az ő halála után, a hagyomány illetékes letéteményesei, püspökök és káptalani tagok, hivatalos nyilatkozatban hirdetik, hogy »Magyarországban, amióta a kereszténység megalapíttatott, egész az ő korukig (1204.), a főpapokat mindig a káptalanok választották.« Egyszersmind szintúgy régtől fogva gyakorlatban levő és egyetemesen elismert elv gyanánt jelezték azt, hogy »főpappá csak az választható meg,« a kiről a választó-testület meg van győződve hogy >a király kegyét teljes mértékben bir ja.« x) És ezzel tökéletes összhangzásban áll IV. Béla kijelentése (1245.), hogy »az ország jóváhagyott és minden időben békésen megőrzött szokása szerint a főpapok választásához a király beleegyezését szükséges kikérni.«2 ) Tehát a XIII. századbeli egyházi és politikai körök felfogása szerint, a megelőző két század lefolyása alatt, a főpapi javadalmak betöltésére gyakorolt királyi befolyás a káptalani választás megerősítésére szorítkozott. Azonban kétségtelen, hogy a szent Istvántól meghonosított kánonszerű állapotot, bár az idézett nyilatkozatok zavartalan folytonosságát tételezik föl, több ízben megzavarták utódai, kik a szomszéd uralkodóktól adott példa csábításainak ellenállani nem bírtak. A hűbéri rendszer Magyarországban nem honosúlt meg. De itt is a főpapok nagy uradalmak birtokosai lettek, és a királyi tanácsban az első helyet foglalták el. A hatalmi érdek a magyarországi uralkodóknak szintén azt sugalmazta, hogy befolyásukat a főpapi székek betöltésére kiszélesíteni igyekezzenek. ') III. Incze pápa 1204. november 25-ikén kelt iratában resumálja az esztergomi tartomány püspökeinek és az esztergomi káptalannak előterjesztéseit. (Ezek csak az esztergomi érsekség betöltésében követett eljárásról szólanak ; de minden kétségen kivűl áll, hogy az ország első főpapi székének betöltésére vonatkozó elvek érvényesek voltak a többi főpapi székekre is.) Fejér. II. 451. »De antiqua et approbata regni consuetudine, hactenus pacifice observata, in eléccionibus pontificum regiiis assenstis debeat postulari.<t (A király ezen nyilatkozatát az 1245. február 28-iki pápai irat resumálja.) Theiner. I. 193.
