Századok – 1893

Tárcza; Önálló cikkek - Szádeczky válasza (III. közl.) 819

TÁRCZA. .819 KI ÍRTA A LAJOS KIRÁLY HALÁLÁRÓL KESERGŐ LEVELET ? IIL Válasz Erdélyinek. A Századok f. évi jun. füzetében Erdélyi László reflectál Szerémiről írt tanulmányomra és kétségbe vonja, hogy, mint én állítom, Szerémi emlékirata függelékét, a Lajos király haláláról szóló Epistola ficbilist, Szerémi írta volna. Erdélyi szerint Tatai Miklós írta, Lajos király egyik káplánja. Nem lepett meg Erdélyi emez állítása Szerémiről írott önálló értekezésében, a mely a Wenzel kiadásán (a függelék csonka szövegén) épült. Magam is abban a véleményben voltam addig, a míg csak a régebben kiadott csonka szöveget ismertem ; de miután a bécsi codexben a függeléket teljesen megtaláltam és kiadtam, meg kellett változtatnom véleményemet, lei kellett javítanom kéziratomat, mert meggyőződtem, hogy előbbi feltevésemben tévedtem. Az már aztán meglepett, hogy Erdélyi még a függelék — munkájánál később kiadott — záró szavai után is makacsul ragaszkodik feltevéséhez s annak a Századok jun. füzetében védelmére kel. Nem akartam felelet nélkül hagyni : választ irtam a Századok sept, füzete számára ; de a nyári szünet miatt az korán megszerkesztetvén, abból kimaradt s ezért feleltem röviden az Erd. Muzeum sept, füzetében. Erdélyi a Századok oct. füzetében válaszol, ismételvén előbbi állításait. Örvendek, hogy így alkalmat adott véleményem bővebb kifejtésére. A vita sarkpontja azon fordul meg, hogy miként kell értelmezni Szerémi függelékének először általam kiadott záró szavait. Szerintem ebben meg van írva, hogy azt Szerémi írta ; Erdélyi szerint nincs megírva. Lássuk tehát az egész szöveget : » Et per unum sacerdotem Georgium Sirimiensem, qui condam capellanus Ludovici regis adolescentis, et post decessum ipsius eciain Joannís regis, qui in multis periculis currebat cum eis, et in vanum laborabat, quod ei nil porrigebant, attainen eos suadebat, quantum potebat, et eçc gracia dei eis sepe divinabat, dum vota sua reddebat, ac de Chestakowo cum divertebat, et, in civitate Cracoviensi post hoc dum residebat, et hec in memoria sua semper recondebat, et de mente demum hec jam scr/bebat, quod beata virgo eum adjuvabat.« Erdélyi okoskodása ez : »E mondat hiányos, éppen a főrészek, az alany és az állítmány igéje hiányzanak belőle. Nem világos, hogy mivel lehet pótolni az állítmány igéjét.« Igaza van, hogy a mondat (látszólag !) hiányos (mint a milyen hiányos-Szerémi számtalan más mondata.) — De csak látszólag hiányos ; tulajdonképen csak nem correct, a mennyiben szenvedő alakkal indul és a sok közbevetett mellékmondat után cselekvő alakkal folytatódik és végződik. Az alany nem is egyszer, de sokszorosan Szerem/(qui - qui stb.), állítmány-