Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Borovszky Samu: A honfoglalás története a művelt közönség számára. Ism. M. H. 812

813 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. Borovszky az első fejezeteket az őshaza és a magyarok ősi állapota, vallása, művelődése rajzának szenteli. A munka közepét az ország képe a honfoglalás korában, és magának a honfoglalásnak elbeszélése foglalják el. Kiegészíti a képet a régi helynevek elsorolása s magyarázása. Végre a kalandos hadjáratok átnézetével és a nemzet megtelepedésével és megalakulásával foglalkozik. Az első fejezetekből úgy látjuk, hogy szerző a fővonásokban a Hunfalvy-féle finn-ugor theoriának híve. »Bizonyos, hogy a magyarság az alsó Irtis mellékein élte le gyermekkorát.« (9. 1.) »Bizonyos, hogy ezek a török szók a csuvas nyelvből kerültek a mi nyelvünkbe, s hogy ennélfogva a kabarok nem lehettek mások, mint éppen csuvasok« (16.1.). Nem feledkezik meg az Ukkonról, a pogány főistenről sem, kinek létezését azonban csak az Ukkon poharának oly könnyen megdöntött argumentuma bizonyította. (35. 1.). Ertjük, hogy nyelvész rajong e tanokért. Mi is elfogadjuk Budenz tanait, a mennyiben azok a nyelv rokonságára vonatkoznak. De historikusnak tudnia kell, hogy nyelv és eredet két nagyon különböző dolog. Azt sem szabad elfelednie, hogy Árpád magyarjai mint turkok szerepelnek éppen a legjobban értesült kútfőkben, s hogy még a szent koronán is ott díszlik »Turkia« neve. Ha a nyelv maga sem kétségtelen történeti érv a szárma^ zásra és az őstörténetre nézve, még kevésbbé tarthatnak igényt szokások, babonák stb., egy szóval mind az, mit folklórnak neveznek. Szép az nagyon és mulatságos, dilettánsoknak nem igen ajánlható, hanem történeti felépítéshez mégis csak szilárdabb alap kell. Egészen magában zárt életű néptörzs már Közép-Afrikában is alig van. A magyar föld pedig mindig classicus színhelye volt a népek és hagyományok összeözönlésének. A tudomány kimutatta: a legtávolabb és legkülönbözőbb népek mythosában és meséiben mennyi a közös, hogy akarjuk tehát mi most eldönteni : mi valami babonában őskori, mi szláv, román, germán, keresztyén vagy pogány korból való ? Nem csuda, ha e téren néha valósággal nevetséges a botlás. Ilyen volt, midőn az Ukkon híres és dicső poharának, melyre Hunfalvyék ezen Olympust építettek, az Urkund-becher adta meg a nyitját. Ilyen, midőn e könyvben, Barna Ferdinánd után, a mordvin nyirfakisasszony kjol-äda s annak ünnepe van párhuzamba vonva a vízkereszt napi koledálással. Nem sokkal egyszerűbb itt a latin colligere-re gondolni ? melynek értelme, a gyűjtögetés teljesen megfelel. Ép oly kevéssé biztosak a leletek, különösen ha azok nincsenek pontosan, chronologice meghatározva. A dilettantismusnak itt tág tere nyilik, s a historikus mindig jól teszi, ha lehető sceptikusan fogadja az u. n. történet előtti idők régiségi kutatásának