Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Arneth; Alfred: Aus meinem Leben. Ism. B. R. 791

792 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. Arnethet, mint 29 éves embert, egy ausztriai kerület beválasztotta a frankfurti parlamentbe. Tiszteletre méltó szereplését rajzolni nem ide tartozik, de felidézzük legalább ez alkalommal egy akkori németnek emlékét, ki melegen védelmezte a parlamentben a magyarok ügyét. Eisenmanu Gottfriednek hívták, Würzburgból való volt s kiállott szenvedései miatt kezdetben nagy tiszteletben részesült. Régente egy szabadelvű lapot szerkesztett a miért 1832-ben Münchenben elfogták s kényszermunkára Ítélték. Csak 1847-ben szabadult ki a fogságból s 1848-ban vagy hat kerület választotta he a parlamentbe. Ez az Eisenmann rajong«') csudálója volt a magyaroknak s Arnetli szerint némileg derültséget keltett, hogy a sok kabátos úr közt - magyar rokonszenvből zsinóros attilában járt. Arnetli első történeti müve a »Stahrenberg Guido gróf élete« 1853-ban jelent meg. mikor újra Bécsben találjuk Arnethet mint udvari fogalmazót. Gondos munka, néhány kirándulás és társas összejövetelek közt oszlott meg élete. Érdekes ránk nézve a Brunswik grófokkal való ösmeretsége, kiket Martonvásáron sokszor meglátogatott ; és a Lilien bárónéval való barátsága, Lilien báróné német neve mellett is magyar volt ; nővére Eötvös .József báró anyja s Eötvössel nem egyszer találkozott Lilienékuél Arnetli. 1860-ban az archívum aligazgatójává nevezték ki. Ekkor már előkelő állást vivott ki magának úgy az austriai tartománygyűlésen, mint több kiadványa által a tudományos világban. Most kezd életének legfőbb művéhez : Mária Terézia történetéhez is. 1864-ben meghívták Münchenbe, a Miksa király által alapított történeti bizottság üléseire, melynek Ranke volt elnöke, s melynek tagjai közt Németország legelső történetíróit találjuk. Bankével különben már az előtte való évben Bécsben találkozott Arnetli. Jellemző az archívum akkori igazgatására, melyre ekkor még Arnethnek aligazgatói állása ellenére is — semmi befolyása nem volt, hogy még Bankénak sem adtak ki bizonyos iratokat, melyek 1756-ból a franczia-osztrák szövetségre vonatkoztak. Arnethnek egyik kiváló érdeme, hogy e részben megváltoztak a viszonyok s az archívum azóta minden komoly kutatónak a legkönnyebben rendelkezésére áll. Nem érdektelenek Arneth sorai Rankéról. »Ranke számos tisztelője, kikhez föltétlenül magamat is sorolom, nem fog neheztelni nyíltságomért, ha megvallom, hogy a benyomás, melyet külseje s föllépése keltett bennem, nem volt mindenben kedvező. Szerfölött kicsiny, jelentéktelen alakja, élénk s szögletes mozdulataival, hatalmas fejével, melyet bozontos fehér sörénye idomtalan nagygyá tett, s himlőhelyes arczával nem volt vonzó. Csak kicsiny, rendkívül beszédes szemeinek szikrázó tekintete árulta el, hogy kiváló emberrel