Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Arneth; Alfred: Aus meinem Leben. Ism. B. R. 791

TÖRTÉNETI IRODALOM. 793 állunk szemben. Nála is tapasztaltam, hogy semmi sem okoz könnyebben csalódást, mint mikor valaki, kinek nagysága bizonyos téren kétségen felül áll, más irányban oly tevékenységet fejt ki, mely még középszerű várakozásnak sem felel meg, s ilyen volt azon mód, a mint Ranke a történeti bizottság ülésein elnökölt. A nagyon hosszú elnöki beszéd, melylyel az ülést megnyitotta, kétségkívül sok érdekes dolgot foglalt magában ; de előttem legalább csak nehezen érthető s modorosnak látszó előadása hatásától jóformán megfosztotta. Még különösebbnek találtam a módot, a hogyan Ranke az üléseket vezette. Most hévvel vett részt a tárgyalásokban, majd ügyet sem vetett rájuk ; de folytonos belső nyugtalanságtól űzetve, majd jobbra, majd balra fordult, majd ismét hirtelen fölállott s egyik társát az ablakhoz vonta s vele hangos s heves beszélgetésbe mélyedt.« Érdekes megjegyzések, melyek azonban Rankét csak mellesleg érintik ; inkább Arnethre jellemzők. Arneth ez idő tájt Mária Terézia korát illető kutatásokkal volt elfoglalva. Figyelmessé tették a többek közt egy érdekes levelezésre Mária Terézia és leánya, a franczia királyné közt, mely az uralkodó magánkönyvtárában őriztetett. Arneth engedelmet nyert ezek lemásolására s használatára. Érdekesek a körülmények, melyek Arnethet e levelezés kiadására ösztönözték. Eugenia császárné azon időtájban, miután azelőtt kalapokban, krinolinokban csinált divatot, most valami nemesebb dolgot, Mária Antoinette cultusát hozta a napirendre. A császárné salonjában kézről kézre jártak Mária Antoinette levelei s bámulatot s részvétet keltettek az illető körökben. Valószinüleg ugyanazon levelek voltak, melyeket Hunolstein gróf 1864-ben kiadott s melyeket nemcsak Francziaországban, de egész Európában nagy érdeklődéssel olvastak. Kelt az árúczikk, midőn Feuillet de Conches, a franczia külügyminisztérium egy előkelő hivatalnoka, új két kötettel lépett a közönség elé. Az érzékeny, majd ismét pompázó frázisok a levelekben nagyon tetszettek a közízlésnek. Arneth azonnal látta, hogy itt hamisítványokról van szó s az határozta el arra, hogy a keze közt levő eredetieket kiadja, minden megjegyzés nélkül a franczia kiadások értékére, mert meg volt győződve, hogy már felületes összehasonlítás után is ki fog derülni az igazság. Arneth könyve a német czím s német bevezetés s jegyzetek mellett is nagy figyelemre talált Francziaországban, s Sainte-Beuve, Nisard, Cuvillier-Fleury behatóan foglalkoztak könyvével. Komikus, igazi franczia tévedésbe esett e részben Sainte-Beuve. Arnethről mindig mint Monsieur Ritterről szólt, ezt tartva vezetéknevének. Mikor tévedésére figyelmeztették, egy második czikkében e kis hibáért egyenesen 52*