Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallási tárgyalásai a reformatiótól kezdve. Ism. Acsády Ignácz 777

781 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. követének kiutasítását is sürgették. Ha tehát ez esetben meg merték mondani, hogy nekik nem kell német, a szóban forgó törvényczikkelyben sem használták volna a lutheránus szót a német helyett, ha az a czikkely nem a lutheránusok ellen irányul. Nem hiszem tehát, hogy a lutherani comburantur czikkely mások ellen irányult volna, mint épen Luther tanainak hívei ellen. E törvényczikkben a magyar országgyűlés egyenesen Luther ellen fordult. Tette ezt nem is vallásos fanatizmusból, nem is a régi egyház fejeinek és papjainak felbujtására, mert ezekkel az országgyűlés akkor épen oly hadi lábon állt, mint az új tanok híveivel. Az országgyűlés a leghevesebb kifakadásokkal és támadásokkal halmozta el az akkori magyar egyház fejeit, sőt egy ízben kijelentette, hogy papokkal szóba sem áll. A rendek ugyanis felkérték a királyt, jelenjék meg körükben, de világi tanácsosaival és papok nélkül, kikkel semmit sem akarnak kezdeni. A papságnak tehát nem lehetett befolyása az illető törvényczikkelyre, mert a világi társadalom nem hallgatott többé a főklerusra, sőt egyenesen oly hangon szólt róla, mint Luther Márton Németországban. Azt lehetne mondani, hogy a lutheránusok elleni törvényt olyan országgyűlés hozta, mely lelkében már maga is lutheránus volt, mely, tudatosan vagy öntudatlanúl, de szavai és tettei után kétségkívül teljesen impregnálva volt a kor uralkodó eszméitől, Luther tanaitól. Itt már az a szellem nyilvánul, mely néhány évtized alatt diadalra segítette a reformatât az ország nagy részében. De ha ilyen volt az országgyűlés hangulata, hogy hozhatta a törvényt, mely a lutheránusok megégetését rendeli el ? Sajnos, hogy e kérdést Zsilinszky nem tisztázza, s csak arra szorítkozik, a mit e tekintetben a régibb irók mondanak. Pedig ez, mint már jeleztem, nem fejti meg a törvény keletkezésének nagy érdekű rejtélyét. Én azt hiszem, hogy az országgyűlés magatartását tisztán és kizárólag politikai szempontok sugalták. A magyar uralkodó társadalom azért volt ez időben Luther ellensége, mert Luther és hi vei akkor még a magyar állam ellen foglaltak állást s szintén politikai okokból ellenezték vagy legalább nehezítették, hogy a német birodalom Magyarországot a török elleni önvédelmi harczokban megfelelően támogassa. Luther ebbeli álláspontját később megváltoztatta, s akkor a magyar társadalom álláspontja ő irányában szintén gyökeresen módosult. De ez időben még határozottan kikelt az ellen, hogy a német birodalom Magyarországot a török ellen segítse, sőt egyenesen meg is támadta a magyarokat. E magaviseletében kell a magyar országgyűlés magaviseletének és az illető szigorú törvények megalkotásának nyitját keresni. A lételében fenyegetett magyar államra