Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallási tárgyalásai a reformatiótól kezdve. Ism. Acsády Ignácz 777

782 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. nem lehetett közönyös Luther magaviselete s az eszmék, melyeket a török veszély kérdésében hirdetett. Erre már rá utaltak egyes történészeink, de a kérdés még éppen nincs tisztázva. Pedig azt hiszem, egyes egyedül itt találhatók meg a kérdéses törvények hozatalának igazi okai. Luther azon időbeli irataiból, leveleiből, beszédeiből s hiveinek akkori nyilatkozataiból kell az országgyűlés magaviseletének indító okait kideríteni. Tanulmányozni kellene őket, mert a kérdés sokkal fontosabb, semhogy meg nem érdemlené az alapos kutatást. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a kutatás ki fogja deríteni a sokat vitatott magyar törvény s Luther magyarellenes fellépése között a szoros oksági összefüggést. Épen azon elfogulatlanságnál fogva, mely Zsilinszky történetirói működését jellemzi, ő leginkább hivatott Luther ez időbeli szellemi hagyatékának átbuvárlására, mire jó alkalmul szolgált volna az, hogy külömben is kitér a két Luther-ellenes törvényczikk alkotásának körülményeire és indító okaira. A mohácsi vész után Magyarországban az 1548-ki pozsonyi országgyűlésnek nyilt először alkalma a vallás ügyében új törvényt hozni. Ekkor már az országban a protestantismus hatalmas hódításokat tett, ámbár a pozsonyi országgyűlésen megjelenteknek nagy többsége még a kath. egyház hivének vallotta magát. Hozott is kemény törvényeket a vallásügyben, csakhogy az az elkeseredés és gyűlölet, melynek az uralkodó osztályok 1523-ban és 1525-ben kifejezést adtak, nem nyilvánul többé e törvényekben. A lutheránusokat nem is említik ; a szigor a sacramentariusok és anabaptisták ellen irányul, máskülömben a rendek a kath. egyházban a tanügy és a művelődés terén reformokat sürgetnek. Következtek ugyan később sokkal ridegebb és ellenségesebb törvények, de a protestantismus gyarapodását, szervezkedését, a két részre oszlott hazában való diadalutját nem bírták többé feltartóztatni. Zsilinszky mindenütt gondos figyelemmel kiséri ez utat, főleg a törvényhozás magaviseletét a vallásügyek terén s első kötetében egész azon időig vezeti le előadását, mikor a magyar protestantismus hosszas küzdelmek és szenvedések után kivivta törvényes szabadságának elismerését s a bevett vallásfelekezet jogaival ruháztatott fel. Ez tudvalevőleg az 1606-ki bécsi békeszerződésben történt, mely 1608-ban igtattatott törvénytárunkba. Míg az első kötet nyolczvan esztendőnél hosszabb időszakot ölelt föl, a második, jóval testesebb kötetben csak negyven év, az 1608—1647-ki időszak valláspolitikai törvényhozásának rajzát vesszük. Itt a munka jóval behatóbb lesz. s szerző sokkal mélyebb bepillantást nyit az országgyűlési tárgyalások szövevényébe, valamint az egyes törvények létrejöttének tanulságos körülményeire.