Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Pauler Gyula: Párhuzam Szent László és Kálmán közt 771
774 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. A délfranezia vagyis 'gallo-római szellem, melylyel László e benczések által megismerkedhetett, csak megerősíthette benne azt a vágyat, azt a kívánságot, mely már akkor Európaszerte annyi fogékony, buzgó és vállalkozó szellemet lelkesített : hogy felkeresse a szentföldet, a helyeket, melyeket az Istenember földi zarándoklásában életével és halálával minden időre megszentelt. Az út terhes volt, nem veszély nélkül : de sokan megtették, a koldustól kezdve a fejedelmig, mint éppen ez idötájt (1093.) a saint-gillesi grófnak, a félszemű, híres Kajmondnak, később az első keresztes had egyik főemberének öcsese IV. Vilmos toulousei gróf, a franczia királynak, I. Fülöpnek nagybátyja, a ki ott is végezte be életet. Lászlónak azonban nem adatott meg. hogy véghez vigye szándékát, megtegye az útat, melyet a bekövetkező nagy események folytán, aligha végzett volna be mint egyszerű, vezeklő zarándok. Országos ügyek mindegyre tartóztatták, s 1094-ben Lengyelországba hivták. Itt Wladislaw Hermann egészen nejének, Salamon özvegyének, és Sieciech nádorispánjának befolyása alatt állott. Sieciech szép, vitéz, eszes ember volt, de zsarnok és zsaroló, ki állását pénzvágyának kielégítésére használta fel. Sok ellensége támadt, s azok fejévé Wladislaw törvénytelen fia, az ifjú Zbigniew lön, kit atyja, Sieciech és Judit tanácsára, hogy magától eltávolítsa, »tanulás végett« valamely szászországi kolostorba küldött, de lengyel menekültek magukhoz vették és vezérükké választották. Szilézia legjelentékenyebb vára nekik kaput tárt, s a felkelés Wladislaw Hermanu vagyis inkább Sieciech ellen annyira terjedt, hogy Wladislaw nem birt többé vele és Lászlót s a cseh II. Bíetislawot hívta segítségül. — László király eljött. De a mikor látta, hogy Boroszló »nem akarta a hazát elárulni, hanem csak herczege, fia, és a lengyel menekülteknek tárt kaput«, és a felkelők Wladislaw Hermannak és kis, törvényes fiának, a kilencz éves Boleszlónak mindenben készek engedelmeskedni, csak Sieciechet és gonoszságát ellenzik minden áron : nem akart a gonoszság szolgálatában az igazság ellen harczolni, hanem Wladislaw ellen fordult, Krakkóban ostrom alá fogta, és kényszerítette, hogy béküljön ki Zbigniew fiával és a felkelőkkel. Sieciech Wladislaw kis fiával, Boleszlóval, Csehországba menekült, »mert különben László elfogta és Magyarországba vitte volna« (1094.) Hazamenet László Csehországon jött keresztül, a honnan a magyarok, az akkori rakonczátlan szokás szerint, sok foglyot hoztak magukkal haza »büntetlenül«. Ezzel László azt hihette, hogy bevégezte teendőjét és elindulhat a szentföldre. Bodrog várában (109ü. husvétjén, márczius 25.) elbúcsúzott a magyar uraktól, társaitól, a kik szomorúsággal haliák és talán alig érték elhatározását, de a hála és igazságérzet most sem engedte még meg, hogy szándékát azonnal foganatosítsa, hanem előbb még Csehországba kellett volna mennie, a hol hajdani védeneze, II. Bi'etislaw, változásokat tervelt a trónöröklésben. Eddig, mint, az oroszoknál, lengyeleknél, a cseheknél is az volt a szokás, hogy a fejedelem halála után ne szükségképen fia, hanem a fejedelmi család legidősebb tagja következzék
