Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648

A XVI. SZÁZADBAN. 651 De bizony ezzel se sokra mentek ; a kalmárok elmaradoztak a vásárokról, nehogy áruikat elkobozzák, az együgyű paraszt ember pedig inkább csereberélt s kikerülte, meglopta a király harminczadját. És mikor az országgyűlésekre össze sereglő nemes urak tapasztalni kezdték, hogy a decretum daczára a pozsonyi vagy nagy-szombati polgároktól magyar pénzen sem szállást, sem élelmet nem kapnak : végre maguk is belátták, hogy valamit tenni kell.1) Csakhogy a rendek hosszú ideig nem tudták, vagy talán nem is akarták fölismerni a baj valódi okát. És a helyett, hogy egyszerűen kivágták volna e rákfenét a nemzet testéből, törvénybe iktatván, hogy Magyarországon a pénzverés ezentúl kizárólagos felség jognak tekintendő, mely intézkedésnek — a jövendőre nézve legalább — bizonyára meg lett volna a maga üdvös hatása : hitvány, jobbára keresztül sem vihető rendszabályokat alkottak, a mint ezt saját érdekük s az ős institutiókhoz való hagyományos ragaszkodás szelleme követelte. Ugy látszik azonban, hogy nemcsak az országrendek, de maguk az uralkodók is tartózkodtak egyelőre minden gyökeres reformtól. A párt királyoknak erre nézve alapos s helyzetüket tekintve könnyen érthető okaik voltak. Mert magas kitüntetéseket, rangot, méltóságot, előjogot és kiváltságokat, pártjuk növelése s hatalmi állásuk erősítése czéljából, a versenytársak bőségesen osztogattak ugyan, de a pénzverés joga, mint a nemesi szabadság megtestesült ideálja, mindezeknek fölötte állott s az illetőnek úgy politikai, mint társadalmi téren hasonlíthatlan erkölcsi és anyagi előnyöket biztosított. Ennek tulajdonítható tehát, hogy bár az országromlását úgy Ferdinánd, mint Zápolyai nyilván tapasztalta, nem volt bátorságuk radicalis módon orvosolni a bajt, mert mindenik attól tartott, liogy az érdekelt hatalmas főurak pártütése könnyen megingathatja alattuk a királyi széket. Viszont nem egy országos tekintetű, nagybefolyásu embert leköteleztek s oszlopos hívükké ') Az 1538. évi országgyűlés tárgyalásait 1. alább.