Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648

652 EGY HAMIS PÉNZVERŐ tettek az által, hogy elnézték, miszerint vármegyékre kiterjedő hatalommal fejedelmi jogokat bitorol. Az alkotott törvények intentiója tehát, a létező állapotok gyökeres megváltoztatása nélkül, pusztán a visszaélések megszüntetésére irányul. A Zápolyai János részéről 1530. február 14-én tartott budai országgyűlésen elhatároztatott, hogy a vármegyékben erre a czélra kiküldött bizottság által szigorú vizsgálat tartassák, és mindazok, a kikre rábizonyul, hogy »temeritate propria et non de consensu regiae majestatis« pénzt verettek, hűtlenség bűnében marasztaltatván kedvezés nélkül fő és jószágvesztéssel lakoljanak. Jellemző e dologban, hogy míg a Ferdinánd párti országgyűléseken csak a pénzhamisítókról (cusores falsarum monetarum) intézkednek általában és a kormány sohasem ösmeri el nyilvánosan a magánosok pénzverési jogát s úgy szólván csak beletörődik a viszonyok által teremtett kényszerhelyzetbe, addig a budai országgyűlés merőben ellentétes álláspontra helyezkedvén mintegy szentesíteni látszik ezt, és határozottan kimondja, hogy csak azok üldözendők, a kik vakmerőségből (jogtalanúl) és nem a király belé egyezésével veretnek pénzt. És míg Ferdinánd a pénzverési jog elvi és gyakorlati részében egyaránt nyilvánuló visszásságok és következetlenségekre világosan rá mutat, sőt megkísérti, legalább is proponálja, hogy a zavarteljes ügy a törvényhozás által az ország érdekeinek megfelelően rendeztessék: addig János király decretuma impliciter magában foglalja azt a föltevést, mintha a pénzverési jog ép oly közönséges tárgya volna a fejedelmi adományozásnak, mint a milyen p. o. a nemesi kiváltság, a koronára szállott birtok, a vérhatalom (jus gladii), a vámszedés stb. Ennek azonban a magyar jog és alkotmány fejlődés története a leghatározottabban ellent mond, és hasonló fölfogásban csak is a legönzőbb pártpolitika nyilvánulhat, mely saját uralmát az ország jóléte és nagyfontosságú anyagi érdekei fölé helyezi.1) M Közöljük szószerint e nevezetes törvényezikket: >Quod monetas nemo de cetero sub nota perpetuae infidelitatis cudere vei cudi facere praesummat ; illos vero, qui temeritate propria et non de consensu regiae majestatis pecunias vei cusserunt vei cudi fecerunt,, sua majestas per homines suos,