Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Tolomei; Hector: La nunziatura di Venezia etc. Ism. Áldásy Antal 626

627 TÖRTÉNETI IRODALOM. kit 1522 végén vagy 1523 elején még VI. Hadrián pápa küldött volt Velenczébe. Feladata ekkor abban állott, hogy a signoriát megnyerje azon békeligának, melyet a pápa az olasz államok és a császár között tervezett. VI. Hadrián halála után is megmaradt Campeggi nuntiusnak, s 1524 május havában keltek első levelei a curiához. Majdnem valamennyi levele a dataria akkori fejéhez, Matteo Giberti-hez van intézve, ki jóllehet a franczia fractióhoz tartozott, a pápa teljes bizalmát bírta. Campegginak elsőben is holmi tized ügyében volt alkalma befolyását latba vetni, jóllehet czélt nem ért. A franczia háború után a velenczei köztársaság, hogy zilált pénzügyeit restaurálja, új adókat vetett ki, s így többek között a papságra a meghatározott 2/]o helyett *jio-et, összesen valami 48,000 aranyat vetett ki. A clerus persze protestált és Campeggi sietett is támogatni kérését, de eredmény nélkül. Általában Campeggi működésében inkább közvetítőleg, békéltetőleg lépett fel, így pl. a Trau város felett kimondott interdictum s több más esetben. Campeggi leveleiben 1524-ben több havi hézag állt be, melynek oka abban keresendő, hogy Ferencz franczia király újabb fegyverkezéseinek híre Olaszországba is eljutván, a pápa, hogy magának Florenczet bíztosítsa, Giberti t a császárhoz küldte. 1524 szeptember havában újra levelez Campeggi a curiával, nevezetesen Sadoleto és Salviatival Marco Cornaro bíbornok öröksége ügyében, mely ügyet végre is egy »deputato comissario«-nak kellett elintéznie. Innentől kezdve megszűnnek a levelek, és csak 1532-ben kezelődnek újból a nuntiaturák. A közbeeső évek eseményeire felvilágosítást találunk más iratokban ; de ezekről itt szólani kissé hosszadalmas lenne, s különben sem tartoznak e források a nuntiaturák körébe. Ez időszakba esnek a Ferdinánd és János közti harezok Magyarországon, a mikor a velenczei köztársaság Marcantonio Yeniero-t küldte a pápához, kérvén őt, hogy állítsa helyre a békét, mielőtt a veszély a két fél között elharapódzik. (Tudvalevőleg János azzal fenyegetődzött, hogy a törököket hivja segítségül, ez eset beálltától pedig a signoria félt, mint az ördög a tömjéntől.) De a pápa jóformán még nem is határozta el magát, hogy mitévő legyen, már Szolimán benn volt Magyarországon. A pápa ekkor az időközben veronai püspökké nevezett Giberti-t küldte Velenczébe, a török elleni háború ügyében, de Velencze kereskedelmi érdekeit féltve, nem nyilatkozott. Midőn aztán a szultán a tenger felől akart Európa ellen támadást intézni, a köztársaság is megmozdult, már úgy ahogy. Nem gátolta ugyan, hogy a velenczei ifjúság az ausztriai hadakhoz ne csatlakozzék a liit védelmére fegyvert ragadva, de nagy