Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Fermendžin: Acta Bosnae stb. Ism. –LI –L. 609
621 TÖRTÉNETI IRODALOM. módon szólott a néphez s ez megunván a perorálást, bogomiloskodni kezdett.1) Csak nagy fáradsággal tudták aztán ismét öszszeterelni a bosnyák barátok a nyájat. Az idegen barátok látván e csúf eredményt, panaszt emeltek a király ellen, mondván, hogy kétszínű, álkatholikus, a ki egy gyékényen árúi a bogomilokkal.2 ) S ebben igázok is volt, de a király, ha úr akart maradni, nem is tehetett egyebet. Az első erélyesebb kath. propaganda nyakát szegi Boszniában, ha meg Rómával s a magyar királylyal köt ki. idegen hadsereg űzi el. így a bosnyák király nem engedhette meg magának a következetes politika luxusát, épp oly kevéssé, mint a rácz despoták. Hogyan is sikerűit volna a bosnyák királynak a térítés, mikor Nagy-Lajos hatalma delelő pontján nem bírt a saját keleti vallású oláh és rácz alattvalóival. Históriánknak még nagyon homályos pontja, hogy az orthodoxiának miféle szerepe volt a középkorban mi nálunk. Vannak ugyanis adataink, hogy Nagy-Lajos és utódai következetesen térítették az orthodoxokat, de a mint Hartholomaeus de Alverna bosnyák franciscanusvicariusnak (1367 - 1407. közt) egy kezünk közt lévő jelentéséből olvassuk : nem bírtak velők. Nem a barátokon múlt, nem a magyarságon, hanem a mint a görög császárok magok megvallják, azon, hogy oláh és rácz jóformán keresztyén sem volt, hite csak máz, voltakép tételes dolgot fel sem fog, kalugyere nem pap, hanem akárcsak magusa lenne. Sok igaz van ebben. Olyan volt az erdélyi oláhság is, mikor Bethlen Gábor 1627-ben reformálni akarta őket. A vis inertiae vetett gátat a magyar térítésnek. 1431-ben a baseli zsinat végre feltüzelte Zsigmond királyt, s a pápát is erélyes actióra: 1432-ben Jakab atya bosnyák vicarius és inquisitor lesz. Boszniába jövet azon kezdte, hogy széjjelütött — a mint mondani szokás — a barátok közt. Ezek feljajdultak s a királyhoz fordúltak panaszszal, a ki maga is emigráns volt a saját országában, mert az előkelő urak s vajdák Usorába kergették, honnan később Magyarországba menekült. Még Usorából 1433. ápr. 1-én megírja Jakabnak a király, hogy ne hatalmaskodjék s bánjék csínján a bosnyákokkal (DCCXL), de erre Jakab nem hajtott, hanem vaskézzel megfékezte a frátereket. Roppant féltek tőle, ő meg semmitől és senkitől sem ijedt vissza. A mennyire lehetett, Boszniában jól végezte munkáját, mert 1436-ban a baseli zsinaton őt bizzák meg, hogy Alsó-Magyarországban és Ausztriában is csináljon rendet a hussiták között. Megcselekedte ezt is, rendet csinált Bácsban, Pécsett, Csanádban, Erdélyben, Váradon. Szokott dolog volt, hogy a halott eretnekeket felásatta s megégettette. Valódi inquisitor természet, ') Mon. conciliorum gener. E. Birk. 1857. I. 710. 2) U. o. 676. 677.
