Századok – 1893

Értekezések - TÉGLÁS GÁBOR: Az erdélyi medencze őstörténetéből 594

598 TÉGLÁS GÁBOR. AZ ERDÉLYI MEDEN'C/.E ŐSTÖRTÉNETÉBŐL. legszélsőbb határát tehát az erdélyi felföldön a neolith kor képezi s a szépen csiszolt, jól idomított fejszék, balták, vésők anyagát leginkább hegyeink kőzetei, u. m. a déli Kárpátok amphibol palája, serpentinje, granitja, gneisza, vagy a szerteszéjjel mutatkozó trachyt- éfe homokkő fajok s az Erczhegység övében uralkodó diorit, melapkir, gabro stb. szolgáltatták. A szilánkokat quarczféleségeinkből állíták elő ; de Tokaj-Hegyaljának bizonyára kereskedelem útján beszerzett obsidiánját is felhasználták. Nyugat-Európa tűzköve alig mutatható ki. úgy hogy már az anyag csoportosítása mellett bizonyít, hogy a kőszerszámokat házilag és az illető kőzet- és ásványféleségek felett rendelkező vidékeken állították elő. A bronzipar anyaga azonban a kereskedelem utján jutott el hegyeink közé s számos depotlelet őrizte meg a házalók emlékét, a kik nemcsak az elavult, használhatatlanná vált holmikat váltották be, hanem a mai üstös czigányok példájára a szükéges javításokat is eszközlék. Olykor itt helyben állították elé a bronzöntvényeket is, mi végből lepény, pogácsa alakú rézlemezek mellett ónrögöket is találhatunk, mint példáúl a Csáklyakő alatt Szent-Erzsébetfalvánál (Hammersdorf), Nyárádgálfalvánál kimutathatjuk. Tiszta rézeszközök is feles számban fordulnak elé nálunk, s rendesen az átfúrt kőfejszékhez hasonlítanak. Ez ős lakók vallási cultusát Torma Zsófia úrnő kutatja s készülőben levő munkájától e tekintetben sok várni valónk van. Részemről egyelőre csupán tapasztalataim, jegyzeteim öszszegezésére szorítkoztam s eddigi következtetéseim tovább fejlesztését a gyűjtések és adatok bővülésével időnkínt fogom megkísérteni. TÉGLÁS GÁBOR.