Századok – 1893

Értekezések - DR. WERTNER MÓR: Középkori magyar orvosok és gyógyszerészek 599

KÖZÉPKORI MAGYAR ORVOSOK ÉS GYÓGYSZERÉSZEK. Az orvosi ismeretek és tudomány egész tárházával sehogyse egyeztethető össze azon napjainkban előforduló jelenség, hogy az orvos működése csupán csak egy mértanilag pontosan megszabott területkörre szorítkozzék ; az orvost manapság éppen csak a betegek meggyógyítására tartjuk képesnek ; éppen azért a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, ha egy orvos manapság nem orvosi körben is jelentékenyen lép előtérbe. Az elmúlt időkben tudvalevőleg egészen máskép állott a dolog. Míg a klassikus ó-kor az orvosban az emberi tudomány megtestesítőjét látta s a derék, jóravaló orvost el se tudta képzelni anélkül, hogy jós, költő s t. e. f. attribútumokkal felruházva jelentkezzék: a középkor még tovább is ment, amennyiben az orvos tudományától terjedelme és minősége szerint alkotott tekintélyes nézetét gyakorlati úton is érvényesítette. Látjuk ugyanis, hogy a középkori orvosok az emberi működés jelentős mezőin, az állami igazgatás magaslatain kezdve, munkálkodnak, tevékenykednek. Mivel a szakférfiaknak látszólag idegen körben való működése a művelődéstörténet mázát hordja magán, nevezetesen pedig mivel a középkori magyar orvosok a legismeretlenebb alakok közé tartoznak még manapság is : megkísértjük az alábbiakban, hogy röviden vázoljuk néhány középkori orvos és gyógyszertáros életét, amennyiben a rendelkezésünkre álló, de nagyon gyér számmal folydogáló okiratos kútforrások megengedik. 1. Drakó. E névszerint legelőször ismertetett orvos Kálmán királynak a házi orvosa volt. Olasz származású. A nevéről keringő különféle verziók, combinatiók — sokan a sárkány (»Drache«) fordítását keresik benne — mind tárgytalanná váltak. A Drakónevet híressé tette az orvosok történetének lapjain a nagy