Századok – 1893

Értekezések - TÉGLÁS GÁBOR: Az erdélyi medencze őstörténetéből 594

AZ ERDÉLYI MEDENCZE ŐSTÖRTÉNETÉBŐL. 597 E csoportba tartozik a szent-erzsébetfalvi (Hammersdorf) gazdag bronzlelet s a Hortobágyfalváról a nagyszebeni Brucken thai-muzeumot gazdagító hatalalmas réz csákány ir-. A két Kükiillő Nyárád és ezek mellékéről 68 telepet vettem fel. Ide tartoznak a semogyomi népvándorldnkori ar»ny-A tr/cs (bpesti n. muzeum), a nyárádgálfalvi, sárosi, nagyszőllősi. újfalusi (Nagyküküllő m.), verdi bronzdepotleletek, kisselyki, eczeli, erkedi, rudalyi (Kudeln) földvárak, a szénaverősi (Zendrich), héturi (Marienburg), medgyesi, pipei ezüstkincsek, melyekből a kígyófejjel díszített ezüstkarpereczek és a csavart tagokból ízülő lánczok érdemelnek felemlítést. A medencze nyugati és déli elzárt melléköbleiből, így a Fejér-Kőrös völgyről 7 lelőhelyet mutathatok fel; míg a déli Kárpátok közé ékelődő Zsil völgyről 5 lelőhelyet ismerek. Ezek közül kiválik a petrosenyi pályaudvar egyengetésénél 1869-ben napfényre került 200 drb II. Fülöp-féle drachma s a zsilfarkaspataki (Lupeny) Mars-szobrocska, mint a görög befolyás Kr. előtt pár századi bizonyítékai az idevaló aranymosásoknál. A Marostól északra 50 telepet foglalhattam össze s itt •Batiz- Polyána barlangjának bronztelepe, a kudui földvár gazdag kő- és bronzleletei, a Nagy-Szamos mellékről Bebisora bronzlelete stb. érdemelnek említést. Az erdélyi medenczével határos nagyváradi és gurajovi (Fejér Kőrös) ezüstkincsek a fennemlített cserbeli, medgyesi, héturi, pipei ezüstkincseknek formában, technicában egyező társai. Az erdélyi medenczének ily módon körülbelől 350-re kiegészülő őstelepei a valóságot alig közelítik meg, s a kutatásnak még gazdag aratása leend itt bizonyára. Azonban az eddigi kutatások után is tisztába lehetünk annyival,hogy az erdélyrészi medenczének legtávolabbi vidékei sem kerülték el az ősember figyelmét. A Maros, a két Küküllő, a Kőrösök, a két Szamos hullámos dombvidéke mutatják a legsűrűbb telepítés nyomait s nemcsak a hegyfokok, de a folyamátjárók is rendesen meg valának erősítve, mint azt Kuda-Bethlen közt Kapudnál a Maros és Küküllőnél, Ecelnél a Küküllő mellett, Aranynál Hunyadmegyében stb. látjuk. A paleolith ember létezésését biztosan megállapítani idáig nem tudjuk. Sok helyen említik ugyan az írók diluvialis állatok társaságában az emberi létesüléseket ; csakhogy a helyszínén megkísérlett utáunyomozásaiin rendszerint a felől győztek meg, hogy az illető konyhahulladékok nagyon is fiatal kor termékei s az onnan felmerült vagy emlegetett negyedkori állatcsontok, vagy mélyebb rétegekből (eredeti fekhely) kerültek ki, vagy átalakítás czéljából utólag jutottak oda. Az emberi mívelődés