Századok – 1893
Értekezések - THURY JÓZSEF: A török hódítás kezdete Magyarországon 559
580 A TÖKÖK HÓDÍTÁS KEZDETE séges voltát, mintha ez nem részben, hanem egészen az ő érdekükben történnék. Az okok, melyeket Szulejmán és a török államférfiak az özvegy királyné és a magyar urak előtt felhoztak, ugyanazok, melyeket már ismerünk, csakhogy reájok nézve kedvező szinben feltüntetve. Szulejmán ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy János király, halála előtt, fölkérte őt, hogy legyen gondviselője özvegyének, íiának és az országnak; ő tehát legjobb belátása szerint gondoskodni akar mind a háromról. E czélból birtokába veszi Budát és a Duna vidékét, még pedig azon okokból, hogy a magyar urak — mint az eddigi tapasztalat mutatja, egyebek közt Erangepán Ferencz és Perényi Péter példájában — nagyon változékonyak és könnyen elcsábíthatok a másik pártra ; hogy továbbá Ferdinánd király, kivált a német birodalom segélyével, olyan erős ellenség, kitől egy asszony és bölcsőbeli gyermek nem bírja megvédeni a fővárost és az országot; s végre hogy ő maga, mikor már öreg és egyéb gondjai is vannak, oly nagy távolságról nem jöhet be minduntalan Buda védelmezésére.1) — Ugyanígy nyilatkozott Szulejmán egy névteleu szerint is, a ki a magyar urakkal együtt jelen volt a török táborban,2 ) továbbá Brutus állítása szerint is, a ki szintén a török táborban volt szemtanuk közlése után beszéli el az eseményeket.3) Hasonló értelemben nyilatkoztak a pasák is a magyar urak előtt, hozzátéve még a szultánnak abbeli aggodalmát, hogy ha a németek valamiképpen elfoglalják Budát — a mi pedig fő törekvése Károly császárnak és Ferdinándnak —, a régebbi hódításokat is könnyen elvesztheti.4 ) Ez idézett nyilatkozatokban világosan állnak előttünk az indokok, melyek Szulejmánt arra bírták, hogy az országot meghódítsa és törökséggel betelepítse. II. Lajos király és környezete meggondolatlan, vagy inkább esztelen eljárásával, minden igaz ok nélkül megsértette Szulejmánt, a ki ezért úgy akart elégtételt ') Verancsics II. köt. 64—65. s) A levél Verancsicsnak szól, 1. I. köt. 166. s) Brutus III. köt. 163, 164, 168. Különösen kiemelendők eme szavai : »Sed ita esse statuendum. nunquam Germanum .... a violentis consiliis quieturum, quamiliu sibi bellum cumfoemina et cum puero speraret.« ') Vtrancsics, I. 198.
