Századok – 1893

Értekezések - THURY JÓZSEF: A török hódítás kezdete Magyarországon 559

MAG YARORSZÁG ON. 575 melyet 1521 óta táplált s melyet még most, harmadízben sem tudott megvalósítani. Ebből érthető az, hogy míg Jánost egy iíllérnyi adó nélkül is ') több ízben segítette részint személyesen vezetett hadjárataival, részint beküldött seregeivel : addig Ferdinándnak még adófizetés mellett sem volt hajlandó átengedni az országot, sőt az ilyen ajánlattal már 1529-ben hozzá küldött követét nem is bocsáttatta magához.2) — Egyébiránt a kortársak is meg voltak arról győződve, hogy Szulejmán semmi áron sem türi Ferdinándot, illetve a Habsburg-házat Magyarországon, inkább kész teljesen meghódítani az országot. E meggyőződés alapján ajánlották már 1530-ban, a poseni békealku alkalmával, a magyar biztosok azt, hogy az ország János alatt egyesüljön ; s e meggyőződést hangoztatta szüntelenül az éles eszű Fráter György is.3) S valóban az 1541. év igazat adott azoknak, a kik így gondolkoztak ! Hogy Szulejmánnak és Jánosnak egymáshoz való viszonyát kellőleg megérthessük, térjünk még vissza azon okmányra, melyet a szultán Jánosnak küldött Laszkitől. Az okmányban ezt mondja Szulejmán: »Neked, fenséges Jánosnak, isten kegyelméből Magyar-, Dalmát-, Horvát-, Morva országok stb. királyának, én, szultán Szulejmán sah, a törökök győzhetetlen császárja, esküszöm .... hogy téged, hites testvéremet, t. i. Jánost, Magyarország királyát, semmi, még legsúlyosabb szükségedben sem foglak elhagyni, habár .... összes hatalmam menne is veszendőbe; és habár magam . . . maradnék is, mégis tartozzam felkeresni téged és miután megtaláltalak, mondani : íme itt vagyok, kész mindenre, a mit kívánsz, kész mindenben kedvedet keresni.« — Látnivaló, hogy ez nem véd- és dacz-szövetség ; itt egy árva szó sincs kölcsönös támogatásról. Ibrahim nagyvezír 1527. deczember 28-án ezt kérdezte a mindig szövetkezést emlegető Laszkitól : » A te ') Szulejmán mind az 1529-ki, mind az 1541-ki fethnáméban azt írja, hogy János adófizetésre kötelezte magát Magyarországért. E fethnámék a saját mohaminedán alattvalóihoz szólnak s ezek előtt e nyilatkozattal legalább elvben elég volt téve a mohammedán szent törvény ama követelményének, mely a legyőzött nép és a mohammedán győző közt csak adófizetés mellett ismer békekötést. 2) Horváth Mihály : Magyarország tört., 1871-ki kiadás, IV. köt. 62. és Salamon Ferencz: Magyarország a török hódítás korában, 2-ik kiadás, 94. ») Horváth Mihály, IV. köt. 72., 125., 160., 162., 169. és 170. lapokon. SZÁZADOK. 1893. VII. FÜZET. 38