Századok – 1893
Értekezések - THURY JÓZSEF: A török hódítás kezdete Magyarországon 559
5(50 A TÖRÖK HÓDÍTÁS KEZDETE urad ki ellen fog nekünk segítséget hozni ? A persák ellen ? Azok nagyon távol esnek tőletek s ellenük nincs is szükségünk senki segítségére. Mondd meg, hol leszen segítségünkre a te urad?«1) Szulejmán tehát csak annyit mondott, hogy ő mindig és mindenki ellen meg fogja védelmezni Jánost és az országot. Kötelezte pedig magát erre számításból, nem János kedveért, hanem a saját érdekében, azon reményben, hogy így lassanként végre is eléri czélját. Addig is, míg ez bekövetkeznék, úgy ő, mint a török államférfiak és történetírók azzal a felfogással kárpótolták magukat, hogy Szulejmán Magyarországot, mint új hódítmányát, János királylyal kormányoztatja.2 ) Ez a viszony állott fenn 1539-ig s ezen felfogás mellett nyújtott segélyt Jánosnak 1529-ben, 1530-ban és 32-ben. »Vétduri kötelességtudásom és becsületérzésem követelte, hogy az iszlám zászlói másod ízben is ez országba vitessenek«, — mondja 1529-ben Buda visszavétele után.3) Ismerjük a nagy-váradi békeszerződést 1538-ban. Ferdinánd és János t. i. abban egyeztek meg, hogy János halála után az egész ország Ferdinándra száll s ha amannak addig fiúgyermeke születnék, az csak magán javait tartja meg szepesi herczeg név alatt, E szerződés olyan természetű volt, hogy ha végrehajtatik, Szulejmán egyszerre elesik óhajtott czéljától, melynek elérésére évek óta munkált s melytől már csak egy lépés választotta el. Egy lépés ; mert tényleg úgy állt a dolog, hogy Jánost ugyan a magyarok választották királylyá, de Szulejmán tartotta meg a trónon s ezért némi joggal mondhatta, hogy az általa meghódított Magyarország királyságát ő adta Jánosnak. Szulejmán tehát látván, hogy pártfogoltja ki akarja játszani,4) 1589-ben ') Szalay : Adalékok 107. a) L. e felfogást az 152y. és 1541. évi fethnámékban és Dselálzádénál, aki így ír: »Minthogy Magyarország, mint a szultán hódítmánya, János király kormányzása alá adatott < (143) s máshelyen: »Minthogy a szultán által meghódított Magyarországnak, mint khásznak, királysága Jánosnak adományoztatott« (236 a). ») Török Történetírók I. 386. *) Szulejmánnak a Ferdinánd szolgálatába lépett Laszki árulta el a nagyváradi szerzó'dést 1539. őszén. Ennek hallatára a szultán (Jovius szerint) haragra gyúlva így kiáltott fel : »Mily méltatlanul viseli ez a két király a koronát ! Mert mint gyalázatos csalók sem szeméremből, sem az istentől való félelemből nem átallották megszegni esküvel pecsételt szerződésüket.«
