Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. Azt ugyan még nem fogja mondani, hogy az oklevél hamis, de az előnyomozást ellene nyomban megindítja. A t. szerkesztőknek került volna ez legcsekélyebb fáradságukba. A hamis oklevél regesztája (444. sz.) után nyomban (445. sz.) közölnek egy hiteles, eredetiben is fönmaradt határjárást, melynél ugyancsak 1326-ban, ugyanazon Szék városának polgárai (»hospites« s nem ám »jurati seniores« mint a hamis oklevél írja !), de most az egyszer már az igaziak voltak jelen. Ha igaz volna tehát az az iktató levél, semmi kétség, hogy ugyanazon személyek szerepelnének az iktatásnál mint a határjárásnál. Erről azonban szó sincs. Egészen máskép hívják a hiteles oklevél szereplő polgárait. Neveik nem anachronizmusok, mert hét közül hatnak csakis keresztneve van, a hetedik polgár pedig »dictus« Szász nevet visel. Szerkesztők tehát azzal, hogy a hamis oklevelet regesztában adták s hogy így, a hamis és valódi szék-i polgárokat egymással szembe állítva nem láthatjuk, — a kutatót egy hatásos »tableau«-tól fosztották meg! Ilyenkor aztán, hogy a hamisítás már meg van állapítva, tovább kell mennünk, s ha ez egyáltalán még lehetséges, a hamisító czéljait, sőt — személyét is ki kell nyomoznunk. A szóban forgó hamisítványnál ez éppenséggel nem lett volna lehetetlen, mert ugyanazon kéztől, amely azt írta, ugyanabban a tárgyban még más hamis oklevelek is származnak. Ezt a csoportot : egy 1334-iki határjárás (Dl. 31074.) s három fassio képezi az 1427. (Dl. 27155.), 1442. (Dl. 29251.)'és 1458. (Dl. 27171.) évekből, melyek a már ismert 1326. évi iktatólevéllel együtt, mind, a Nyíresi családnak dobokavármegyei boncznyíresi, mányiki és móriczi birtokrészeire vonatkoznak. írásuk — minden szándékos ferdítés daczára is — egy kézre vall. Mivel azonban a gyulafehérvári káptalannak sok fogalmazványán 1490-től 1515-ig ugyanazt az írást ismerhetjük fel, kétségtelenül a hamisítót is ott,abban a korban kell keresnünk. Azaz, hogy keresnünk se kell, maga adja magát kezünkbe. Az ő fogalmazása az az erdélyi káptalani oklevél is, amelyik szerint: 1491-ben Bethlen Gergely és testvérei Nyíresi Tamás mesternek, a káptalan egyházi és világi jegyzőjének (utriusque styli hujus ecclesie nótárius) keresztényi hitükre fogadják, hogy ha ő a boncznyíresi, mányiki és móriczi birtokokról, akármikor, a Bethlenek jussánál erösebb és nyilvánvalóbb bizonyságokat fog tudni ellenükben fölmutatni, akkor ők e birtokokat rögtön minden perpatvar nélkül az ő kezéhez eresztik.1) Tamás mester — a ki ') »promisit et adhoc se fide sua Christiana obligavit, quod si unquam temporum in eventu idem magister Thomas eosdem dominos de Bethlen ratione et pretextu dictarum portionum . . . contra se in causam convenerit