Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 2. 505

PÓR ANTAL. A TÖRTÉNETI JELENETEK STB. 505 -ellenállani képtelen, a Szepességbe, nevezetesen Lőcsére vonult vissza, hol a szepesiek grófjok, Görgei István buzdítására bőven kiegészítették hadait lovas és gyalog csapatokkal egyaránt. Közben a szövetkezett Amadé-fiak és Csák Máté hada is szervezkedének. Élegválasztották vezéreiknek a nevezett Demeter ispánt és Semptei Abát (de genere Aba), kit nyilván külsejéről nagy« vagy »szép«. Abának hittak. Aztán Kassa ellen indulá­nak, hogy e királyi várost elfoglalják. Mialatt Kassa ostroma folyt, a királyi had is szervezkedett és megindult az ellenséget fölkeresni, hogy Kassát az ostrom alól fölmentse. Alig értesültek azonban az Amadé fiak a király szándékáról (Csák Máté, úgy tetszik, nem vett részt e hadjárat­ban), legott fölhagytak Kassa szorongatásával, sietve indultak a királyiak elé, hogy az előnyösb terepet, a mai Furcsa hegyet elfoglalhassák, míg a király serege a hegy alatt, a Hernád völ­gyében, a rozgonyi mezőn foglalt állást. A csata napján, melyhez a királyiak gyónással és áldozás­sal készülének, a »béke ádáz ellenségei« magokra öltvén fegy­vereiket a hegyről lerohanva támadtak. Az összeütközés a vad ügetéssel leszáguldó ellenség és a roham elé siető hadak közt fölötte heves volt. A főrohamot a királyi zászlóaljnak kellett kiállania; reá vetette magát az ellenség főereje, hogy a király személyét élve vagy halva megejtse. Sok jeles vitéz hagyta ott életét ; már a király zászlója is elbukott tartójával együtt. De Szécsényi Tamás »a hadi boros­tyánnal koszorúzott«, apuliai Drugeth Fülöp »a hadértő« és Nekcsei Sándor »a hatalmas karú«, kiváltképpen e három ifjú hős tartotta még magát. Halált megvetve küzdöttek tovább, jóllehet nem egy atyjokfia és csatlósuk hullott el mellőlök, s önmagok is vértől áztak. Be-becsapva az ellenség harczi vona­lába, többeket leverve föntarták ugyan a csatarendet ; de a harcz kezdett egyenetlen lenni, mivel a királyiak közül számra többen estek el, csaknem valamennyien sebesek valának és Nagy-Mihályi Gergely, a Sztáray grófok őse, élte koczkáztatásával is alig győzte a királynak szánt csapásokat föntartani. E válságos perczekben jöttek segítségül a keresztes vitézek, kik fölvették soraikba a királyi dandár gyér maradványait, és kiknek zászlója alatt küz­dött tovább a király is. A harcz új lelkesedéssel folyt ; az ellen­ség nem vette számba kisebb veszteségeit. Azonban a kereszte­sek súlyos kardja megfordítá az esélyeket. A hűtlenek főbbjei, Demeter ispán és a »nagy« Aba, a vezérek, azonképpen néhai Amadé nádor két fia, Miklós és Dávid elhullottak. A zavart, mely vezéreik elestéből az ellenséges táborban keletkezett, .növelte a kassai polgárok oldaltámadása. A szászok fölmentve

Next

/
Oldalképek
Tartalom