Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

44 TÖRTÉNETI IRODALOM. többé. Az a temérdek grammatikai és tollbiba, melybe máskülönben lépten-nyomon botolgatnánk, mindenütt gondosan kijavítva, annyi egymástól külömböző styl és írás, mind egy és ugyanazon helyesírás és interpunkczió szabályainak szigorú következetességgel van alávetve. Szerkesztők e nagy felelősséggel és fáradsággal járó munkát a legnagyobb buzgalommal és lelkiismeretességgel hajtották végre. A mi most már a szorosabban vett tudományos szempontot illeti, először is a szerkesztőknek az eredetiekkel szemben követett eljárását kell megfigyelnünk. Tökéletes jártasságuk a latinban, mint szintén paleografiai képzettségük sem szenvedhet kétséget. Midőn tehát mi munkájukban mégis paleografiai hibákra is rámutathatunk, azoknak eredetét máshol kell keresnünk ; annyival is inkább, mert ilyenekkel csupán az oklevelek történeti eleménél : a tulajdonneveknél találkozunk. A ki okleveleket tud olvasni, gyakran tapasztalhatta, hogy különösen az egymáshoz nagyon hasonló betűket — milyen p. a. nagy B, K és R, vagy a kis n és u, ch és tli stb. — egymástól teljes biztossággal megkülönböztetni ritkán lehetséges. Ha tehát, akár kényelemszeretetből akár tudatlanságból a betűnél tovább nem lát, kellő útbaigazítást nem szerez, okvetetlenül hibákat fog elkövetni. így jártak a szerkesztők is : Kétszer is Zeg>;ed-et írnak példáúl (121. és 123. 1.) •. Zegwed helyett. Talán csak nem képzelik, hogy Szegedet valaha Szegnednek hívták ! Másutt biharmegyei magyar helyneveket ily képtelen alakban találunk: Omberens (123. 1.) Ombereus helyett, vagy Sonchka, .Fonchka Fancsika helyett. Ezekről, mint a váradi egyház birtokairól, Bunyitay munkájából könnyen szerezhettek volna helyesebb fogalmat maguknak. Szintolyan hiba KecheíA-et KechecÄ-nek írni, mikor az még ma is Kecsesnek hangzik. De már az olyan, hogy a kolozsmegyei Hőd-öt (7íeud) a volt belsőszolnoki Sőd-del (Aíeud 480.1.) cserélik föl, még az indexben is : nemcsak tévedésbe ejti a kutatót, hanem a szerkesztők történeti jártasságát is alkalmas compromittálni. Mert feltűnő, hogy egy olyan nevezetes erdélyi családot, mint a rődi Csehek voltak kikről itten szó van, nem ismernek, sőt összezavarják Bőddel, noha a maguk által közölt oklevelekből is tudhatnák, hogy ezt még ős időktől az Apaffyak és Bethlenek birták. Azt elhiszem, hogy az eredeti oklevélben mindenki Bődnek fogná olvasni, de hát nem is vesz ma már mindenki bátorságot oklevéltár — szerkesztésre. Lehetséges, hogy a 165. számú oklevél eredetijében szintén, csakugyan »magister iTalandus lilius Thome« olvasható, annyival is inkább, mert Bunyitay is »Kalandos«-nak olvasta már előbb a »Váradi piis-