Századok – 1893
Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1893. május 4-ki r. vál. ülés jegyzőkönyve 465
488 AZ ERDÉLYRÉSZI SZÁSZOK íiiek 1522-ben Pempflinger Markus királybírájoknak négy forintos lovat ajándékoznak J) : azt állapíthatjuk meg, hogy a tanítók a szász városokban elég jól voltak fizetve, mert Brassóban péld. a rector a fizetés nagyságát illetőleg mindjárt a legmagasabban, dotált »Stadtschreiber« után következett. A tanulók számáról és viszonyairól e hagyományok nagyon keveset szólanak. Az iskolák épp úgy meg voltak nyitva a szegénynek is, mint a gazdagnak s az egyes városok alapítványokkal és segélyekkel gyámolították a jó, de szegény tanulókat. Valószínű, hogy ezen czélból a nagyobb iskolák bennlakási. intézménynyel voltak összekapcsolva, ahol az u. n. alumnusok élelméről is gondoskodtak. Erre nézve azonban csak egy adatunk maradt fönn a reformáczióit megelőző időkből, a melyet Kurz közöl a »Die ältesten deutschen Sprachdenkmale und die älteste Handschrift der Sachsen in Siebenbürgen. Leipz. 1848.« cz. munkájának 43-ik lapján. Ebben 1471-ből föl vannak jegyezve és meg vannak jelölve azon vermek, amelyekbe János, az akkori, n.-szebeni plebanus az alumnusok számára való búzát tétette.2) Közvetlenül a reformáczió elterjedésének első éveiben a nagyobb városi iskolák benlakási rendszerrel és errevonatkozó szigorú szabályzatokkal bírtak.8 ) Úgy látszik, hogy ez a rendszer akkoriban az összes protestáns tanintézetekben megvolt. Az ev. ref. és az unitárius collegiumok kevés módosítással a mai napig fentartották, de az erdélyrészi szász iskoláknál már nyoma sincs. A mi a tandíjat illeti: Brassóban már 1534-ben azért emelik föl Christopherus rector fizetését, hogy »ne qua tor temporibus aliquid pecuniae exigat a pueris scholam intrantibus.« 4) Ebből láthatólag azelőtt szokásban volt, hogy a rector negyedévenként bizonyos összeget szedett föl a gyermekektől, a mi azonban tekintve, hogy fizetését — mintegy kárpótlás gyanánt — 20 forinttal emelték föl : ennyinél nem is igen mehetett többre egy év alatt. E szokást nemcsak föntartja, hanem átalános szabálylyá is emeli az 1543-ból származó Honterus-féle egyházi rendszabály, mely »De scholis« czímű 1-ső §-ában a többek közt így intézkedik : ». . . . praeceptores,; qui publicis stipendiis contenti, omne genus disciplinarum gratis docent. . .« 6) Az iskola belső életéve és az iskolai szokásokra, vonatkozólag. ') G. D. Teutsch : Gesch. d. Sieb. Sachsen X. 250. s) Közölve: Arch. X. 213. 1. 3) Heinr. Wittstock : Kurzer Abrisz der Gesch. des Bistritzer Gymnasiums. (Erstes Programm der ev. Gymn. zu Bistritz etc. 1852. Fr. Teutsch : Schulordnungen I. B. 44 etc. ') Arch. XXXII. 765. 5) Fr. Teutsch : Schulordnungen I. B. 3.
