Századok – 1893

Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1893. május 4-ki r. vál. ülés jegyzőkönyve 465

OKTATÁSÜGYI VISZONYAI A REFORMÁCZIÓ ELŐTT. 519 valószínű, hogy ezek többé-kevésbbé az u. n. kolostori iskolákéihoz hasonlítottak a szász városokban is. Az a házirend és tananyag-beosztás tehát, a mit 1374-ben a váradi káptalan a saját iskolája számára készített, körülbelől a többi középkori iskolákra is illik.1

) E szerint a rector az egész iskola és az abban működő összes tanítók feje. A délelőttök rendszerint latin gramatikával, a magasabb osztályú tanulóknál pedig logikával voltak elfoglalva. Ezek már egyes latin írókat is olvasgattak, valószínűleg Virgiliust, a kinek munkái a középkori papoknál különösen kedveltek voltak. Az esték szónoklati, vagyis rhetoricai és dialecticai gyakorlatokkal teltek el, a mely tárgyak már a Nagy-Károly-féle tantervbe föl voltak véve és az első tanfolyamhoz (trivium) tartoztak. Ezen kívül nagy súly volt helyezve mindenütt az egyházi éneklés gyakorlására s egyes kitűnőbb tanulók bizonyosan a fensőbb tanfolyam (quadrivium) tantárgyaiból is oktatást nyertek. A tanulóknak általában részt kelle venniök az istenitiszteleteken és a szebeni tanácsnak 1457-ben a szebeni pappal bizonyos miseilletékekért folytatott perében említtetik is egy mise, »quae mane cantatur a scolaribtis«2). Ugyancsak a tanulók templomi énekeléséről van említés téve 1414-ből Kolozsvárról is. Az esztergomi felsőbb iskola tanulóinak 1397-ben el van tiltva a tőr, kard, vagy bárminemű éles fegyver viselése.3

) Az erdélyi részekben azonban a törökök gyakori beütései sokszor kényszerítették a tanulókat is arra, hogy a könyvet fegyverrel cseréljék föl. Az ifjúi bátorság, önfeláldozás és hazaszeretet egyik szép példájaként maradt fönn Szászsebes 1438-ban történt ostromából egy Ruines nevű tizenhat éves tanuló esete. A törökök és az oláh vajda egyesült seregei ugyanis a város lakóinak egy részét már fogságba ejtették és a falak egy tornyon kivűl mind szét voltak rongálva. A bátrabbak — és köztük az ifjú is — e toronyba menekültek és egész éjjel dolgozván megerősítésén, elhatározták, hogy inkább meghalnak, hogysem a pogányok fogságába kerüljenek. A törökök másnap egész dühveL rontottak a toronynak, azon reményben, hogy a városiak ott rejtették el kincseiket, de a kis csapat késő estig vitézül ellenállott. Ekkor, mivel a torony nem volt magas, fával kezdték körülrakni és meggyújtották. Ez ellen hiábavaló volt a küzdés, — s pár pillanat múlva a vitéz védők félig összeégve, félig megfulladva, feküdtek a romok között. A törökök erre elolták a tüzet s azokat, a kikben még valami életjel volt fölfedezhető, táborukba hurczolták. Ezek közt volt a fiatal tanuló is. Miután. ') Fejér : Cod. dip]. IX. 4. 605. a) Arch. X. 208. 3) Fejér X. 2. 513.