Századok – 1893

Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1893. május 4-ki r. vál. ülés jegyzőkönyve 465

OKTATÁSÜGYI VISZONYAI A REFORMÁCZIÓ ELŐTT. 487 is viselte, a mi a tanító magasabb képzettsége esetén bizonyára nem esett volna meg.1

) Azt, hogy Gáspár kolozsvári tanító 1409-ben egyszersmind városi jegyző is volt, már fennebb láttuk. A jegyzőség, vagy irnokság a község házánál különben úgy látszik, hogy a legutóbbi időkig egyik mellékfoglalkozása maradt a falusi tanítóknak. Az 1765-iki iskola vizsgálat alkalmával még általános a panasz, liogy a tanítók igeu sok időt vesztegetnek el a község házánál. Erre vonatkozólag a medgyesvidéki vizsgálóbizottságnak egyik községben maga á pap azt a feleletet adja, hogy lehetetlen a tanítót ilyen foglalkozástól visszatartani, mivel a falu vénei sem irni sem olvasni nem tudnak.2

) A felügyelet jogát úgy a városi, mint a falusi iskolákban a pap gyakorolta, a kinek, ha a tanító esetleg nem birt volna kellő képzettséggel, az is tisztében állott, hogy a tehetségesebb növendékeket ő maga tanítsa, vagy módot találjon reá. hogy szülői a városba küldjék-»da man sie zu gmeinem nutz volkomlicher kan vnterricliten« (Fr. Teutsch: Schulordnungen I. B. 6.) A tanítók fizetése ire nézve a városi számadásokban már valamivel biztosabb adatok maradtak fönn. Mátyás mester péld. a szebeni iskola rectora 1486-ban 20 forint fizetést kap a városi pénztárból. Szebenben a viszonyok 1539-ig nem változnak, de ekkor már a rector fizetése 64; két •évvel később (1541) 80; 1545-ben pedig 120 forintra emelkedik. Brassóban a belvárosi rectornak már 1520-ban 50 frt fizetése van, a melyet 1534-ben szintén 70-re emelnek. A szebeni campanator 1536-ban 7 ; Nicolaus »locatus« pedig 4 frt fizetést kap. 1537-ben a locatusnak »pro annuo suo stipendio« 16 ; a campanatornak pedig ugyanezen a czímen 8 forintot fizetnek. 1541-től kezdve a »locatus« nem szerepel többé a számadásokban, de a »campanator«-fizetése évenként emelkedik, úgy, hogy 1545-ben »Martinus campanator percepit fl. 15.«3) Ezen kívül amint Fr. Wilh. Seraphin megjegyzi a.reformáczió előtti brassói iskolákról írt szép tanulmányában (^rcli. XXIII.), a tanítók még egyéb, járandóságokat is élveíítek, u. m. lakást, fát, bizonyos mennyiségű gabonát, sőt szántóföldeket is, a mely szokás a felekezeti és némely községi hivataloknál a jelenkorig fenmaradt. Mindezek után, tekintetbe véve az akkori viszonyokat, -midőn a pénznek-oly nagy becse volt. hogy 50 asperért (1 frt.) Brassóban majdnem négy szekér szénát lehetett venni s a szebe>) V. ö. Arch. XI. 354. *) Arch. XXIII. 224 és Fr. Teutsch: Die sieb, säclis. Schulordnungen. I. B. CXXW 1. s) Arch. X. 213. Arch. XVII. 14 ; Arch. XXIII. 764 — 765 1.