Századok – 1893

Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1893. május 4-ki r. vál. ülés jegyzőkönyve 465

OKTATÁSÜGYI VISZONYAI A REFORMÁCZIÓ ELŐTT. 485 ságos helyzet teremte meg a szászoknál az iskoláknak azon faját, a melyet egyházias jellegű községi iskolának nevezhetnénk s a melynek jellege a mostani idők szász iskoláinál is liíven fönmaradt. Innen van, hogy a régi városi számadások tanúsága szerint a tanítókat a városi pénztárból fizették, sőt 1532-ben Waehsmacher György brassói tanácsos arra kap megbízást, hogy Szászvárosra utazván, egy jó tanítót hozzon magával Brassóba. A politikai és egyházközség ezen szoros összetartozóságából, mondhatni azonosságából magyarázható ki, hogy ugyanazon iskolát néha »schola ecclesiae parochialis«-nak, máskor »schola nostra«-nak, vagy »schola huius civitatis«-nak hivják. Tulajdonosa és fentartója mindig a község volt, nem pedig az egyház, a mi azonban nem zárta ki az egyház — vagyis jobban mondva : a pap befolyását az iskolára. Tanítót választani vagy alkalmazni j)éld. a pap beleegyezése nélkül egyáltalában nem lehetett és fizetésük növeléséről, úgy apasztásáról is csak a pap hozzájárulása után lehetett szó. Hogy mily sokat tartott a papság e jogára, kitűnik az erdélyi püspöknek két leveléből, a melyek közül az -egyiket 1438. apr. 19-én, a másikat pedig 1439. jan. 23-án írta a beszterczeiekhez. Az elsőben egyházi átok terhe alatt megtiltja, bogy tanítókat (scholarem, vei campanatorem) a pap akarata •ellenére válasszanak, a másodikban pedig szintén ily szigorral .rendelkezik a tanítók fizetése iránt, a melyeknek változtatása •szintén csak a pap megkérdezése után történhetett.1) E jogát a papság különben annyival természetesebbnek hitte, mivel a közszokás, valamint az egyházi törvények szerint is a tanítók, mint »personae ecclesiasticae« minden tekintetben az egyházi igazságszolgáltatás alá tartoztak. A barczasági káptalan 1444-beli szabályzatának XV-ik §-a péld. így rendelkezik róluk: »Nullus campanator seu rector scholarium praesumat se intromittere de servitio contra voluntatem domini sui sub poena privationis imposterum a servitie, nisi cum eodem domino suo per decanum fuerit dispensatus.2) A tanítók választását illetőleg még egy eredeti szokás maradt fönn néhol a mult század közepéig is. A tanítónak, t. i. minden év augusztus 24-én újból kellett kérnie az iskolát '(scholam rogare) a falu véneitől és a paptól. Vesztegetnie azonban nem volt szabad s megválasztatása érvénytelen volt, ha az iskolakérés a régi szokásoktól elütő módon nem a papi ház udvarán történt. ') Mindkét okirat eredetije a beszterczei régi levéltárban. Egész teijedelmökben közölve vannak : Arch. X. 226—228 1. ') Arch. XXIII. 754. 32*