Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

UGOCSA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. 37 lott s oly kínosan vergődött, liogy a fejér nép — mely rendszerint nagy számmal volt képviselve — sírva is fakadt, de a beavatottak megnyugtatták a gyülekezetet, bogy épen most száll belé az angyal. Majd elkezdett passiót és zsoltárokat énekelni, változatosság okáért szidván a papokat sközbe-közbe épületes dolgokat beszélvén el saját életéből, hogy gyermekkorában a szegények perselyét feltörte, s egy alkalommal akasztófára Ítélték stb.,szóval nem volna oly halál, a mit elkövetett bűneiért meg nem érdemelne. De már megtisztult, mert lélekben elragadtatott és 700 angyal felszentelte őt a prófétaságra. Áldottak, a kik ő benne hisznek stb. Az ilyen jelenetek, míg az intelligens embert nevetésre vagy szánakozásra indították, a műveletlen tömegre roppant hatással voltak. Megesküdtek volna mindnyájan, hogy az angyal szól az ifjúból, s nem lett volna tanácsos valakinek ellentmondani. Szentül hittek küldetésében, Isten követének tartották őt, fejet hajtott előtte, a kit bűneiért dorgált s alázatosan engedelmeskedett, a kit arra itélt, hogy ecclesiát kövessen. Ily módon rövid idő alatt tökéletesen fanatisálta a népet, folytonosan lázítván a papok ellen, kiket - a mi igen természetes dolog —• legnagyobb ellenségeinek tartott. De úgy látszik, sejtette, hogy előbb-utóbb meg fog gyűlni baja a törvénynyel, mert praedikálás közben több ízben mondá : »áldott legyen valaki mellette vitézkedik s kezeit felhúzza, az Istennek oltárán fel lészen az neve jegyezve.« Es a hű dabolcziak őrizték is prófétájukat, 5- --6 ember — köztük egy szabó és egy fazekasmester — faluról-falura vele járt meg egy csizmadiáné, a kinek, mint tüstént látni fogjuk, nemcsak a nyelve pergett gyorsan, de szükség esetén a görcsös botot is jól tudta forgatni. A nemes vármegye ugyanis megsokalván végre a dolgot, alkalmasint a papok kérésére, kiküldé egyik érdemes szolgabíráját, hogy »Jézus Krisztus hopmester «-ét minden teketória nélkül fogja el. Kovács János uram néhány almási nemes emberrel lóra ülvén, a parancshoz képest Halmiban termett, hol az ámító Perneszy Zsigmond udvarában a szomszéd falvakból oda sereglett emberek előtt, vasárnap lévén épen, az angyal által való megszállás nagyhatású jelenetét producálta. Már ekkor tudta, hogy mi készül ellene s ezért felesszámú dabolczi hívőt hozott magával, gondolván, hogy bennök feltétlenül bízhatik. A gyülekezetben nagyon ellentétes hangulat uralkodott. A. kishitűek megijedtek a nemes vármegyétől, mások csodát vártak, a legfanatisáltabbak pedig elszánt védelemre készültek. » Valaki erre az papra támad — mondá Erdélyi János a terebesieknek - Istenre támad az fel. Ma meghalok érette.«. Szabó