Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

38 DU. K0MÁR0MY ANDRÁS. Salamon azonban, ki palástot készített a prót'étánaV, a szent meggyőződés hangján vigasztalta társait. »Majd meglátjátok —- il gy mond —az angyal leszáll hozzája az égből s megoltalmazza, nem árthat neki senki.« A szolgabíró mindenekelőtt Perneszy tisztjét szólította fel, hogy adja ki az ámítót a vármegyének, vagy feleljen érette, de ez kitérőleg válaszolt, mondván, hogy ott van a csűrben, csináljanak vele, a mit tetszik, ő nem bánja. Erre a szolgabíró bekiáltott az ajtón : »András uram gyere, meg kell lenni !« »Mindjárt elmegyek uram — viszonzá a próféta — csak hadd öltözöm fel.« Most azonban a csűrben hirtelen zúgás támadt, s Györe István a szolgabíró elé lépvén, kijelentette, hogy nem bocsátják el, mert az angyal nem engedi, s mindjárt utána Erdélyi Jánosné rontott elő egy görcsös bottal kezében,nagy lármásan kiabálván: »Nem bocsátjuk, oda bizony nem megyen, nincsen ott semmi járója, mert előttök volt mind az nemes vármegyének, mind az papoknak, de nem kellett az Isten követi.« A szolgabírót már kezdé elhagyni türelme s ráförmedt a nyelves némberre: »Hallgass veszteg, te rossz asszony, tudod-é micsodás dolgaid voltanak teneked én előttem ?« De már ezt a férj sem hagyhatta szó nélkül, hogy meri valaki az ő feleségét rossz asszonynak nevezni, hiszen van annak olyan lelke, mint Kovács János szolgabíró uramnak, a ki megérdemelné, hogy tüstént levágják. Nosza, nem is kellett több ! Férfiak, asszonyok, fiatalok, vének, köztük a szabó, a fazekas és a csizmadiáné, bottal, fejszével, vasvillával és csákánynyal fölfegyverkezve, nagy sivalkodással nekirontottak a szolgabírónak s rútúl szidalmazván, kiverték őt a csűrös kertből. Ekkora szégyen talán még sohasem esett a nemes vármegye becsületén, de Kovács János uram nem engedhette magán száradni a dabolczi asszonyok keze szennyét. A csete-paté reggel történt, még az nap haza érkezett Szatmárról Halmi egyik földesura : Báthonyi Gáspár, a ki igen jól ismerte a prófétát, többször megliallgatá praedikálását és közönséges csalónak tartá, Hozzáfordult tehát segítségért s egyszersmind Pásztay Zsigmond, Tóth György, Balogh Imre almási nemes emberekkel együtt maga is jól felfegyverkezett, mert a halmi és dabolczi hívők vérszemet kapva, erősen fenyegetőztek, hogy megtanítják ők a nemes vármegyét. A Rátlionyiak : Gáspár, István és Péter nem sokat gondolkoztak, de mint hites assessorok a szolgabíróhoz csatlakozván, megjelentek Perneszy Zsigmond udvarában, hogy a vármegyén esett gyalázatot vérükkel is lemossák. A tiszttartó, Yarga István, most is megtagadta az ámító kézbeadását, sőt feléje se