Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429
TÖRTÉNETI IRODALOM. Visszapillantás történelmi irodalmunkra 189i-ben. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Nemzetek és államok életében egy év ha nem is elenyészd porszem, de alig több az emberi élet egy pillanatánál. Ugyanazt mondhatjuk a tudományok fejlődésénél, hol a folytonosan hullámzó, mnjd emelkedő, majd sülyedő momentumok legalább is évtizedeket ölelnek fel. Mint vannak termékeny és terméketlen, meleg és hűvös esztendők, ép úgy váltakoznak a tudományok fejlődésében az eredményes és a kevésbbé eredményes esztendők s a mily kevéssé Ítélhetjük meg biztosan egy év eredményei után valamely vidék termékenységét, vagy hőmérsékletét, ép oly kevéssé mondhatunk biztos ítéletet valamely tudományszak fejlődéséről, annak csupán egy évi termékét tartva szem előtt. Hazai történetírásunk legújabb irányát sem jellemezhetjük biztosan egy év eredményei után ; de mégsem árt a visszatekintés egy ily rövid időre sem, hogy kapcsolatban a fejlődés megelőző momentumaival, tisztábban láthassuk, mit tettünk már és mit értünk el, hogy tájékozhassuk magunkat: mi az, mire törekednünk kell és mi az, mit már a legközelebb jövőben elérnünk kell ? Történetírásunk minden ága tanúskodik arról, hogy vannak hivatott és valóban tehetséges történetíróink, kik nyugoti szomszédainknál is számot tennének ; s a tudományos akadémia, valamint többrendbeli történelmi, archaeologiai stb. társulataink kiadványai tanúskodnak arról, hogy történetíróink oly munkakedvet, szorgalmat és tevékenységet fejtenek ki, melyre aránylag oly csekély számú nemzet, mint mi, méltán büszke lehet. De bár ezt öndicséret nélkül mondhatjuk, mégsem akarjuk elhallgatni, hogy a kétségbevonhatlan s itt és ott eredményes tevékenység mellett is, történetírásunk nem áll azon fokon, a hol állhatna és a hol állnia kellene. A ki a nyugoti nemzetek történetírásának fejlődését a legújabb időben figyelemmel kíséri, nem zárkózhatik el azon vallomás elől, hogy történetírásunknak nagy hiányai vannak s ennek következtében feladatát csak hiányosan oldja meg. Két hiány különösen szembeszökő : nem tudjuk történelmi ismereteinket igazán a nemzet közkincsévé tenni, azaz